¹Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

¹¶ I muri i tenei ka puaki te mangai o Hopa, a ka kanga e ia tona ra.

²És szóla Jób, és monda:

²Na ka oho a Hopa, ka mea,

³Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

³Kia ngaro te ra i whanau ai ahau, te po i korerotia ai, He tamaroa kei roto i te kopu.

⁴Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

⁴Waiho taua ra mo te pouri; kaua e tirohia iho e te Atua i runga; kaua hoki e whitingia e te marama.

⁵Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

⁵Kia poke ia i te pouri, i te atarangi hoki o te mate; kia tauria iho e te kapua; kia whakawehia ano hoki e te whakapouritanga o te ra.

⁶Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

⁶Na ko taua po, kia mau pu i te pouri kerekere: kei honoa ki nga ra o te tau; kei huihuia atu ina taua nga marama.

⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

⁷Nana, kia mokemoke taua po, kaua te reo koa e uru ki roto.

⁸Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

⁸Kia kanga hoki e te hunga kanga i te ra, e te hunga mohio ki te whakaara rewiatana.

⁹Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

⁹Kia pouri nga whetu o tona kakarauritanga; kia tatari ki te marama, a kahore noa iho; kei kite hoki i te takiritanga ata.

¹⁰Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

¹⁰Mona kihai i tutaki i nga tatau o te kopu o toku whaea, kihai i huna i te mauiui kei kitea e ahau.

¹¹Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

¹¹¶ He aha ahau te mate ai i te kopu? He aha te hemo ai i toku putanga mai i te kopu?

¹²Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

¹²He aha i rite wawe ai nga turi moku, me nga u hei ngote maku?

¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

¹³Me i pena, kua ata takoto ahau, te ai he whakaohooho, moe ana ahau: katahi ahau ka whai okiokinga,

¹⁴Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

¹⁴I roto i nga kingi, i nga kaiwhakatakoto whakaaro o te whenua i hanga nei i nga wahi mokemoke mo ratou,

¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

¹⁵I roto ranei i nga rangatira whai koura, o ratou nei whare ki tonu i te hiriwa:

¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

¹⁶Kua kahore noa iho ranei, kua pera me te materoto e ngaro nei, me nga kohungahunga kahore nei e kite i te marama.

¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹⁷Mutu ake i reira te whakararuraru a te hunga kino; okioki ana i reira te hunga kua mauiui nga uaua.

¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

¹⁸Ata noho ana nga herehere i reira, te rongo i te reo o te kaitukino.

¹⁹Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

¹⁹Kei reira te iti, te rahi, kahore hoki he rangatira o te pononga.

²⁰Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

²⁰¶ He aha te marama i homai ai ki te tangata kei roto nei i te mate? te ora ki te tangata kua kawa te wairua?

²¹A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

²¹E koingo nei ki te mate, heoi kahore noa iho; e keri ana kia taea ia, nui atu i te keri i nga taonga huna.

²²A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

²²Hari pu ratou, koa ana, ina kitea te urupa.

²³A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

²³He aha ano te marama i homai ai ki te tangata kua huna nei tona ara, kua oti nei te tutakitaki mai e te Atua?

²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

²⁴Kiano hoki ahau i kai, kua tae mai taku mapu: ano he wai oku hamama e ringihia ana.

²⁵Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

²⁵No te mea kua tae mai ki ahau te mea whakawehi e wehi nei ahau; ko taku e pawera nei kua pa ki ahau.

²⁶Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

²⁶Kahore oku humarie, kahore oku ata noho, ehara i te mea e okioki ana; na kua puta te raruraru.