¹És felele a témáni Elifáz, és monda:

¹¶ Katahi a Eripata Temani ka oho, ka mea,

²Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

²Ki te anga matou ki te korero ki a koe, e pouri ranei koe? otira e taea e wai te pehi te kupu?

³Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

³Nana, he tokomaha i whakaakona e koe: nau hoki i whakakaha nga ringa kahakore.

⁴A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

⁴Ara ana i au kupu te tangata e hinga ana; nau hoki i kaha ai nga turi kua piko.

⁵Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

⁵Inaianei kua tae mai ki a koe, a e hemo ana koe: e pa ana ki a koe, ohorere ana koe.

⁶Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

⁶He taka ianei kei tou wehi ki te Atua he okiokinga whakaaro mou? Kei te tapatahi o ou huarahi he tumanakohanga mou?

⁷Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

⁷¶ Maharatia ra, ko wai o nga tangata harakore i huna? I ngaro ranei ki hea te hunga tika?

⁸A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

⁸Ko taku hoki tenei i kite ai, ko te hunga e parau ana i te he, e rua ana i te raruraru, ko ia ra ano ta ratou e kokoti ai.

⁹Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

⁹Huna ana ratou e te ha o te Atua, moti iho ratou i te hau o tona riri.

¹⁰Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

¹⁰Ko te hamama o te raiona, ko te reo o te raiona tutu, ko nga niho o nga kuao raiona, whati ana.

¹¹Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

¹¹Ngaro ana te raiona katua i te kore kai, a marara noa atu nga kuao a te raiona.

¹²Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

¹²¶ Na i kawea pukutia mai he korero ki ahau, a kapohia ana e toku taringa he komuhumuhu.

¹³Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

¹³I nga whakaaroaronga, no nga kite o te po, i te mea ka au iho te moe a te tangata,

¹⁴Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

¹⁴Ka pa te wehi ki ahau, me te ihiihi, a wiri ana oku wheua katoa.

¹⁵Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

¹⁵Na ka tika atu he wairua i toku aroaro, tutu ana nga huruhuru o toku kikokiko.

¹⁶Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

¹⁶Tu ana ia, otiia kihai ahau i mohio ki tona mata; he ahua te mea i toku aroaro: tu puku ana; na ka rongo ahau i te reo e ki ana,

¹⁷Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

¹⁷He nui atu ranei te tika o te tangata i to te Atua? He nui atu ranei i to tona Kaihanga to ma o te tangata?

¹⁸Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

¹⁸Nana, kahore rawa ia e whakawhirinaki ki ana pononga; a ki tana, he he kei ana anahera.

¹⁹Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

¹⁹Tera atu to te hunga e noho ana i roto i nga whare uku, he puehu to ratou turanga; mongamonga kau ratou i te aroaro o te purehurehu.

²⁰Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

²⁰I waenganui o te ata, o te ahiahi, ka whakangaromia ratou; huna ana ratou ake tonu atu, te ai tetahi hei whakaaro atu.

²¹Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

²¹Kahore ranei to ratou taura here teneti i motuhia i roto i a ratou? Mate ana ratou, kahore hoki he matauranga.