1Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
1¶ Tena ra, karanga; ka whakao ranei tetahi ki a koe? a ka anga atu koe ki a wai o te hunga tapu?
2Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
2E patua ana hoki te kuware e te aritarita, e whakamatea ana te whakaarokore e te hae.
3Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
3I kite ahau i te kuware e hou ana ona pakiaka; kitea rawatia ake kua kanga e ahau tona nohoanga.
4Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
4Kei tawhiti atu ana tama i te ora, mongamonga noa ratou i te kuwaha, kahore hoki he kaiwhakaora.
5A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
5Ko ana hua ka kainga e te tangata matekai, ka riro i a ia ahakoa i roto i te tataramoa, a ka hamama te mahanga ki o ratou rawa.
6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
6¶ Na e kore te he e puta ake i te puehu, e kore ano te raruraru e tupu ake i te oneone;
7Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
7I whanau te tangata ki te raruraru, tona rite kei nga korakora e rere nei whakarunga.
8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
8Ko ahau ia ka rapu i ta te Atua; me tuku atu taku korero ki te Atua,
9A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
9E mahi nei i nga mea nunui e kore nei e taea te rapu atu, i nga mea whakamiharo e kore nei e taea te tatau;
10A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
10E homai nei i te ua ki te mata o te whenua, e unga nei i te wai ki te mata o nga parae;
11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
11E whakanoho nei i te hunga iti ki te wahi tiketike, a whakanekehia ake ana te hunga pouri ki te ora.
12A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
12E haukoti nei i nga whakaaro o te hunga tinihanga, te taea e o ratou ringa ta ratou i mea ai.
13A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
13Mau ake i a ia te hunga whakaaro i to ratou tinihanga: pororaru iho nga whakaaro o te hunga kotiti ke.
14Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
14I te awatea nei, tutaki ana ratou ki te pouri; whawha ana ratou i te poutumarotanga, ano ko te po.
15A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
15Otiia e whakaorangia ana e ia te rawakore i te hoari, i to ratou mangai, i te ringa ano o te tangata kaha.
16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
16Ka ai ano he tumanakohanga atu mo te ware; kokopi tonu ia te mangai o te kino.
17Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
17¶ Nana, ka hari te tangata e akona ana e te Atua: na kaua e whakahawea ki te papaki a te Kaha Rawa.
18Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
18He whakamamae hoki tana, he takai ano; e patu ana ia, a ko ona ringa ano hei whakaora.
19Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
19E ono nga matenga e whakaora ai ia i a koe; ahakoa e whitu, e kore te he e pa ki a koe.
20Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
20I te matekai ka hokona koe e ia kei mate; i te tatauranga ano, kei pangia e te hoari.
21A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
21Ka huna koe i te whiu a te arero, e kore ano koe e wehi i te whakangaromanga ina tae mai.
22A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
22E kata ano koe ki te whakangaromanga raua ko te hemokai; e kore hoki koe e wehi i nga kirehe o te whenua.
23Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
23No te mea ka takoto tau kawenata ki nga kohatu o te parae; ka mau ano ta koutou rongo ko nga kirehe o te parae.
24Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
24Ka mohio ano koe e tu ana tou teneti i te aionuku, ka haereere ano koe ki tou nohoanga, te ai he hara.
25Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
25Ka mohio ano koe he nui ou uri, he pera ano tou whanau me te tarutaru o te whenua.
26Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
26Ka ata rite ou tau ina tae koe ki te urupa, ka pera ano me te puranga witi e hikitia ake ana i tona wa e rite ai.
27Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
27Nana, tenei, he mea rapu na matou ko te mea tika hoki ia; whakarangona mai, ka mohio iho hei pai mou.