1Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
1¶ Ko nga whakatauki a Horomona tama a Rawiri, kingi o Iharaira;
2Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
2E mohiotia ai te whakaaro nui, te ako; e kitea ai nga kupu o te matauranga;
3Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
3E riro mai ai te ako a te ngakau mahara, te tika, te whakawa, te mea ano e rite ana;
4Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
4Hei hoatu i te ngakau tupato ki nga kuware, i te matauranga, i te ngarahu pai ki te taitamariki;
5Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
5Kia whakarongo ai te tangata whakaaro nui, kia nui ake ai tona mohio; kia whiwhi ai te tangata tupato ki nga whakaaro mohio:
6Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
6E mohio ai ia ki te whakatauki, ki te kupu whakarite, ki nga kupu a nga whakaaro nui, ki a ratou korero whakapeka.
7Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
7¶ Ko te wehi ki a Ihowa te timatanga o te matauranga; e whakahawea ana te whakaarokore ki te whakaaro nui, ki te ako.
8Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
8Whakarongo, e taku tama, ki te ako a tou papa, kaua hoki e whakarerea te ture a tou whaea;
9Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
9Ka waiho hoki ena hei pare ataahua mo tou matenga, hei mekameka whakapaipai mo tou kaki.
10Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
10¶ E taku tama, ki te whakawaia koe e te hunga hara, kaua e whakaae.
11Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
11Ki te mea ratou, Tatou ka haere, ka whakapapa atu, ka whakaheke toto; kia whanga puku tatou, he mea takekore, mo te tangata harakore:
12Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
12Horomia oratia ratou e tatou, peratia me ta te rua tupapaku; ka riro tinana ratou, ka pera me te hunga e heke atu ana ki te poka:
13Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
13Ka kitea e tatou nga taonga utu nui katoa, ka whakakiia o tatou whare ki ta tatou e pahua ai:
14Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
14Maka mai tou wahi ki roto ki to matou; kia kotahi te putea ma tatou katoa.
15Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
15E taku tama, kaua e haere tahi i te ara me ratou; kaiponuhia tou waewae i to ratou huarahi;
16Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
16E rere ana hoki o ratou waewae ki te kino, e hohoro ana ratou ki te whakaheke toto.
17Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
17He maumau hoki te hora o te kupenga ki te tirohanga a tetahi manu.
18Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
18Ko ratou, he whakaheke i o ratou toto ano i whakapapa ai ratou; he whakamate i a ratou ano i piri ai ratou.
19Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
19Ka pena nga huarahi o te hunga apo taonga; ko te ora ano o ona rangatira e tangohia.
20A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
20¶ E hamama ana te whakaaro nui i te huarahi; e puaki ana tona reo i nga waharoa;
21Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
21E karanga ana ia i te tino wahi whakaminenga; i te wahi tuwhera o nga kuwaha, i roto i te pa, e puaki ana ana kupu;
22Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
22E te hunga kuware, kia pehea ake te roa o to koutou aroha ki te kuwaretanga? O te hiahia ranei o te hunga whakahi ki to ratou whakahi? O te whakakino ranei a te hunga wairangi ki te matauranga?
23Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
23Tahuri mai ki taku ako: na ka ringihia e ahau toku wairua ki a koutou, ka whakaaturia aku kupu ki a koutou.
24Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
24I karanga atu hoki ahau, heoi kihai koutou i pai mai; i totoro atu toku ringa, a kihai tetahi i whai whakaaro mai;
25És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
25Heoi whakakahoretia iho e koutou toku whakaaro katoa, kihai hoki i aro ki taku ako:
26Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
26Mo reira ka kata ahau i te ra o to koutou aitua; ka tawai ina pa te pawera ki a koutou.
27Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
27Ina tae mai to koutou pawera ano he tupuhi, a ka pa mai to koutou aitua ano he paroro; ina tae mai te pouri me te ngakau mamae ki a koutou.
28Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
28Ko reira ratou karanga ai ki ahau, a e kore ahau e whakahoki kupu atu; ka rapu nui ratou i ahau, otiia e kore ahau e kitea e ratou:
29Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
29Mo ratou i kino ki te matauranga; kihai hoki i whiriwhiria e ratou te wehi ki a Ihowa;
30Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
30Kihai i aro mai ki oku whakaaro; whakahawea ana ratou ki taku kupu riri katoa.
31Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
31Na reira ka kai ratou i nga hua o to ratou nei ara, ka whakakiia ano hoki ki nga mea i titoa e ratou.
32Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
32Ko te tahuritanga atu hoki o nga kuware hei patu i a ratou; ko te ngakau warea ano hoki o nga wairangi hei huna i a ratou.
33A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.
33Ko te tangata ia e rongo ana ki ahau, ka au tona noho, ka tea hoki i te wehi ki te kino.