1Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
1¶ Ki te noho tahi korua ko te rangatira ki te kai, ata whakaaroa marietia tera i tou aroaro:
2És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
2Whakapakia he maripi ki tou korokoro, ki te mea he tangata kakai koe.
3Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
3Kaua e hiahia ki ana mea reka: he kai tinihanga hoki era.
4Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.
4¶ Kaua e taruke ki te mea taonga: kati tau mea ki tou matauranga.
5Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
5E anga mai ranei ou kanohi ki taua mea korekore nei? He pono hoki ka whai parirau te taonga, koia ano kei te ekara, rere ana whaka te rangi.
6Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
6¶ Kaua e kainga te kai a te tangata kanohi kino, kei minamina hoki koe ki ana mea reka.
7Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
7Ko tana hoki e mea ai i roto i a ia, pera tonu ia: E kai, e inu; koia tana kupu ki a koe; kahore ia ona ngakau ki a koe.
8A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
8Ko te kongakonga i kainga e koe, ka ruakina e koe, ka maumauria ano hoki au kupu reka.
9A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
9¶ Kaua e korero ki nga taringa o te kuware; ka whakahawea hoki ia ki te whakaaro nui o au kupu.
10Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
10¶ Kei whakanekehia e koe te rohe tawhito; kei haere koe ki nga mara a te pani:
11Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
11No te mea he kaha to ratou kaiwhakaora; ka tohea e ia ta ratou tohe ki a koe.
12Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
12¶ Anga atu tou ngakau ki te ako, me ou taringa ki nga kupu o te matauranga.
13Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
13Kaua e tohungia te whiu ki te tamaiti: ki te patua hoki ia e koe ki te rakau, e kore ia e mate.
14Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
14Tatatia ia e koe ki te rakau, a ka whakaorangia e koe tona wairua i te reinga.
15Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
15E taku tama, ki te whakaaro nui tou ngakau, ka koa hoki toku ngakau, ae ra, toku nei ano:
16És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
16Ae ra, ka hari oku whatumanawa, ina korero ou ngutu i nga mea tika.
17Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;
17¶ Kei hae tou ngakau ki te hunga hara; engari kia wehi koe ki a Ihowa, a pau noa te ra.
18Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
18He pono hoki tera ano he whakautu; e kore ano hoki tau i tumanako ai e hatepea atu.
19Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
19¶ Whakarongo ra, e taku tama, kia whai whakaaro hoki koe, a whakatikaia tou ngakau i te ara.
20Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
20Kei uru ki te hunga kakai waina; ki te hunga pukukai kikokiko:
21Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
21No te mea ka tutuki tahi te tangata inu raua ko te tangata kakai ki te rawakore; he tawhetawhe hoki te kakahu a te momoe mo te tangata.
22Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
22Whakarongo ki tou papa nana koe; kaua hoki e whakahawea ki tou whaea ina ruruhi ia.
23Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
23Hokona te pono, kaua hoki e whakawhitiwhitia; ae ra, te whakaaro nui, te ako hoki, me te matauranga.
24Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
24Nui atu hoki te koa o te papa o te tangata tika; a, ko te tangata e whanau he tama whakaaro nui mana, ka hari ia ki a ia.
25Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
25Kia hari tou papa raua ko tou whaea, ina, kia koa te wahine i whanau ai koe.
26Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
26E taku tama, homai tou ngakau ki ahau, kia manako ano hoki ou kanohi ki aku ara.
27Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
27No te mea he rua hohonu te wahine kairau; he poka kuiti te wahine ke.
28És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
28Ae ra, ka whanga ia ano he kaipahua, a ka whakatokomahatia e ia nga tangata poka ke.
29Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
29¶ Ko wai e aue? Ko wai e tangi? Ko wai e totohe? Ko wai e ngangautia? Ko wai e maru, he mea takekore? Ko wai e whero tonu ona kanohi?
30A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
30Ko te hunga e noho roa ana ki te waina; ko te hunga e haere ana ki te rapu i te waina whakaranu.
31Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
31Kaua e titiro ki te waina i te mea e whero ana, ina puta tona kara i roto i te kapu, ina mania tona heke.
32Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
32Tona tukunga iho ano he nakahi e ngau ana, koia ano kei te wero a te neke.
33A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
33E kite hoki ou kanohi i nga mea rereke, a ka puta he kupu rereke i tou ngakau.
34És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
34Ae ra, ka rite koe ki te tangata e takoto ana i waenga moana, ki te tangata ranei e takoto ana i te tihi o te rewa.
35Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
35A ka mea koe, Patua ana ahau e ratou, a kihai ahau i mamae; tatatia ana ahau e ratou, a kihai ahau i mohio: a hea ahau ara ake ai? Ka rapua ano e ahau.