1Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
1¶ E taku tama, tahuri ki oki whakaaro nui, kia anga tou taringa ki toku matauranga:
2Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
2Kia u ai koe ki te ngarahu pai, kia mau ai te matauranga i ou ngutu.
3Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
3Ko nga ngutu hoki o te wahine ke, kei te maturuturunga iho o te honikoma, ngawari iho tona mangai i te hinu.
4De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
4He kawa rawa hoki tona mutunga i te taru kawa; he koi, ano he hoari matarua.
5Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
5Ko ona waewae e heke ana ki te mate, mau pu te reinga i ona takahanga;
6Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
6Heoi kahore i kitea e ia te ara totika ki te ora: he kotiti ke ona ara, a kahore ia i te matau.
7Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
7Na reira, e aku tamariki, whakarongo mai ki ahau, kei mahue hoki nga kupu a toku mangai.
8Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
8Kia matara tou ara i a ia, kaua hoki e tata ki te tatau o tona whare;
9Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
9Kei hoatu tou honore ki nga tangata ke, ou tau ki te hunga nanakia:
10Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
10Kei makona nga tangata ke i tou kaha, kei riro ou mauiui ki te whare o te tangata ke;
11Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
11A ka tangi koe i tou whakamutunga, ina poto ou kikokiko me tou tinana.
12És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
12A ka mea, Katae toku kino ki te ako; katae te mauiui o toku ngakau ki te tohutohu!
13És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
13Kihai hoki ahau i whakarongo ki te reo o oku kaiwhakaako, kihai toku taringa i anga ki te hunga e tohutohu ana i ahau.
14Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
14Wahi iti kei nga kino katoa ahau i waenganui o te whakaminenga, o te huihui.
15Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
15¶ Inumia he wai i roto i tau ake rua, me nga wai rere ano i roto i tau ake poka.
16Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
16Kia tohatoha noa atu koia au puna wai, nga awa wai i nga huarahi?
17Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
17Waiho ena mau anake, kauaka ma koutou tahi ko nga tangata ke.
18Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
18Kia manaakitia tau puna wai: kia koa ano koe ki te wahine o tou taitamarikitanga.
19A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
19Kia rite ia ki taua mea ahuareka, ki te hata, ki te mea ataahua ki te anaterope; kia makona koe i ona u i nga wa katoa, kia matenuitia tonutia e koe tona aroha.
20És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
20He aha oti koe, e taku tama, ka matenui ai ki te wahine ke, i awhi ai i te uma o te wahine ke?
21Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
21Kei mua hoki i nga kanohi o Ihowa nga ara o te tangata, a e meinga ana e ia kia papatairite ona ara katoa.
22A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
22Ko ona kino ano hei hopu i te tangata kino, hei taura ona hara e mau ai ia.
23Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
23Ka mate ia, he mea kihai i whakaakona, ka pohehe i te nui o tona wairangi.