¹Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.

¹Iacov a locuit în ţara Canaan, unde locuise ca străin tatăl său.

²Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendõs korában az õ bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az õ atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felõlük az õ atyjuknak.

²Iată istoria lui Iacov. Iosif, la vîrsta de şaptesprezece ani, păştea oile cu fraţii lui; băiatul acesta era cu fiii Bilhei şi cu fiii Zilpei, nevestele tatălui său. Şi Iosif spunea tatălui lor vorbele lor cele rele.

³Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki.

³Israel iubea pe Iosif mai mult decît pe toţi ceilalţi fii ai săi, pentrucă îl născuse la bătrîneţă; şi i -a făcut o haină pestriţă.

⁴Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt õt szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.

⁴Fraţii lui au văzut că tatăl lor îl iubea mai mult decît pe ei toţi, şi au început să -l urască. Nu puteau să -i spună nicio vorbă prietenească.

⁵És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala õt.

⁵Iosif a visat un vis, şi l -a istorisit fraţilor săi, cari l-au urît şi mai mult.

⁶Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.

⁶El le -a zis: ,,Ia ascultaţi ce vis am visat!

⁷Ímé kévéket kötünk vala a mezõben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elõtt meghajolnak vala.

⁷Noi eram la legatul snopilor în mijlocul cîmpului; şi iată că snopul meu s'a ridicat şi a stătut în picioare; iar snopii voştri l-au înconjurat, şi s'au aruncat cu faţa la pămînt înaintea lui.``

⁸És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért.

⁸Fraţii lui i-au zis: ,,Doar n'ai să împărăţeşti tu peste noi? Doar n'ai să ne cîrmuieşti tu pe noi?`` Şi l-au urît şi mai mult, din pricina visurilor lui şi din pricina cuvintelor lui.

⁹Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az õ bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én elõttem.

⁹Iosif a mai visat un alt vis, şi l -a istorisit fraţilor săi. El a zis: ,,Am mai visat un vis! Soarele, luna, şi unsprezece stele se aruncau cu faţa la pămînt înaintea mea.``

¹⁰S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig?

¹⁰L -a istorisit tatălui său şi fraţilor săi. Tatăl său l -a mustrat, şi i -a zis: ,,Ce înseamnă visul acesta, pe care l-ai visat? Nu cumva vom veni, eu, mama ta şi fraţii tăi, să ne aruncăm cu faţa la pămînt înaintea ta?``

¹¹Irígykednek vala azért reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

¹¹Fraţii săi au început să -l pismuiască; dar tatăl său a ţinut minte lucrurile acestea.

¹²Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok juhait õrizzék;

¹²Fraţii lui Iosif se duseseră la Sihem, ca să pască oile tatălui lor.

¹³Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda: Ímhol [vagyok].

¹³Israel a zis lui Iosif: ,,Fraţii tăi pasc oile la Sihem! Vino, căci vreau să te trimet la ei.`` ,,Iată-mă, sînt gata,`` a răspuns el.

¹⁴És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát õt Hebron völgyébõl, és méne Sikhembe.

¹⁴Israel i -a zis: ,,Du-te, rogu-te, şi vezi dacă fraţii tăi sînt sănătoşi, şi dacă oile sînt bine; şi adu-mi veşti.`` L -a trimes astfel din valea Hebronului şi Iosif a ajuns la Sihem.

¹⁵Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz?

¹⁵Pe cînd rătăcea pe cîmp, l -a întîlnit un om. Omul acela l -a întrebat: ,,Ce cauţi?``

¹⁶És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?

¹⁶,,Caut pe fraţii mei,`` a răspuns Iosif; ,,spune-mi, te rog, unde pasc ei oile?``

¹⁷És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá õket Dóthánban.

¹⁷Şi omul acela a zis: ,,Au plecat de aici; căci i-am auzit spunînd: ,,Haidem la Dotan.`` Iosif s'a dus după fraţii săi, şi i -a găsit la Dotan.

¹⁸Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.

¹⁸Ei l-au zărit de departe, şi pînă să se apropie de ei, s'au sfătuit să -l omoare.``

¹⁹És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó!

¹⁹Ei au zis unul către altul: ,,Iată că vine făuritorul de visuri!

²⁰Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból.

²⁰Veniţi acum, să -l omorîm şi să -l aruncăm într'una din aceste gropi; vom spune că l -a mîncat o fiară sălbatică, şi vom vedea ce se va alege de visurile lui.``

²¹Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt agyon.

²¹Ruben a auzit lucrul acesta, şi l -a scos din mînile lor. El a zis: ,,Să nu -i luăm viaţa!``

²²És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek õt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához.

²²Ruben le -a zis: ,,Să nu vărsaţi sînge; ci mai bine aruncaţi -l în groapa aceasta care este în pustie, şi nu puneţi mîna pe el.`` Căci avea de gînd să -l scape din mînile lor, şi să -l aducă înapoi la tatăl său.

²³És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.

²³Cînd a ajuns Iosif la fraţii săi, aceştia l-au desbrăcat de haina lui, de haina cea pestriţă, pe care o avea pe el.

²⁴És megragadák õt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.

²⁴L-au luat şi l-au aruncat în groapă. Groapa aceasta era goală: nu era apă în ea.

²⁵Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jõ vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fûszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.

²⁵,,Apoi au şezut să mănînce. Ridicîndu-şi ochii, au văzut o ceată de Ismaeliţi venind din Galaad; cămilele lor erau încărcate cu tămîie, cu leac alinător şi smirnă, pe cari le duceau în Egipt.

²⁶És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét?

²⁶Atunci Iuda a zis fraţilor săi: ,,Ce vom cîştiga să ucidem pe fratele nostru şi să -i ascundem sîngele?

²⁷Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai.

²⁷Veniţi mai bine să -l vindem Ismaeliţilor, şi să nu punem mîna pe el, căci este fratele nostru, carne din carnea noastră.`` Şi fraţii lui l-au ascultat.

²⁸És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.

²⁸La trecerea negustorilor madianiţi, au tras şi au scos pe Iosif afară din groapă, şi l-au vîndut cu douăzeci de sicli de argint Ismaeliţilor, cari l-au dus în Egipt.

²⁹És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.

²⁹Ruben s'a întors la groapă; şi iată că Iosif nu mai era în groapă. El şi -a rupt hainele,

³⁰És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?

³⁰s'a întors la fraţii săi, şi a zis: ,,Băiatul nu mai este! Ce mă voi face eu?``

³¹Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsõ ruhát a vérbe.

³¹Ei au luat atunci haina lui Iosif; şi junghiind un ţap, i-au muiat haina în sînge.

³²És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?

³²Au trimes tatălui lor haina cea pestriţă, punînd să -i spună: ,,Iată ce am găsit! Vezi dacă este haina fiului tău sau nu.``

³³És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.

³³Iacov a cunoscut -o, şi a zis: ,,Este haina fiului meu! O fiară sălbatică l -a mîncat! Da, Iosif a fost făcut bucăţi!``

³⁴És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig.

³⁴Şi şi -a rupt hainele, şi -a pus un sac pe coapse, şi a jălit multă vreme pe fiul său.

³⁵Felkelének pedig minden õ fiai, és minden õ leányai, hogy vígasztalják õt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá õt az atyja.

³⁵Toţi fiii şi toate fiicele lui au venit ca să -l mîngîie; dar el nu voia să primească nici o mîngîiere, ci zicea: ,,Plîngînd mă voi pogorî la fiul meu în locuinţa morţilor.`` Şi plîngea astfel pe fiul său.

³⁶A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.

³⁶Madianiţii l-au vîndut în Egipt lui Potifar, un dregător al lui Faraon, şi anume căpetenia străjerilor.