¹Majd szóla az Úr nékem, mondván:

¹,,Cuvîntul Domnului mi -a vorbit astfel:

²Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.

²,Du-te, şi strigă la urechile cetăţii Ierusalimului: ,Aşa vorbeşte Domnul: ,Mi-aduc aminte încă de dragostea pe care o aveai cînd erai tînără, de iubirea ta, cînd erai logodită, cînd Mă urmai în pustie, într'un pămînt nesămănat.

³Szent volt Izráel az Úrnak, az õ termésének zsengéje; a kik emésztik vala õt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.

³Atunci Israel era închinat Domnului, era cele dintîi roade ale lui; toţi cei ce mîncau din ele se făceau vinovaţi şi venea nenorocirea peste ei, zice Domnul.``

⁴Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.

⁴,,Ascultaţi Cuvîntul Domnului, casa lui Iacov, şi voi, toate familiile casei lui Israel!

⁵Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?

⁵Aşa vorbeşte Domnul: ,Ce nelegiuire au găsit părinţii voştri în Mine, de s'au depărtat de Mine, şi au mers după nimicuri şi au ajuns ei înşişi de nimic?

⁶Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földérõl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?

⁶Ei n'au întrebat: ,Unde este Domnul, care ne -a scos din ţara Egiptului, care ne -a povăţuit prin pustie, printr'un pămînt uscat şi plin de gropi, printr'un pămînt unde domneşte seceta şi umbra morţii, printr'un pămînt pe unde nimeni nu trece şi unde nu locuieşte nici un om?`

⁷És bevittelek titeket a bõség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertõztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.

⁷,V'am adus într'o ţară ca o livadă de pomi, ca să -i mîncaţi roadele şi bunătăţile; dar voi aţi venit, Mi-aţi spurcat ţara şi Mi-aţi prefăcut moştenirea într'o urîciune.

⁸A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.

⁸Preoţii n'au întrebat: ,Unde este Domnul?` Păzitorii Legii nu M'au cunoscut, păstorii sufleteşti Mi-au fost necredincioşi, proorocii au proorocit prin Baal, şi au alergat după cei ce nu sînt de niciun ajutor.`

⁹Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is!]

⁹De aceea, Mă voi mai certa cu voi, zice Domnul, şi Mă voi certa cu copiii copiilor voştri.

¹⁰Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é [ott] ehhez hasonló?

¹⁰Treceţi în ostroavele Chitim, şi priviţi! Trimeteţi la Chedar, uitaţi-vă bine, şi vedeţi dacă s'a întîmplat acolo aşa ceva:

¹¹Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az õ dicsõségét tehetetlenséggel!

¹¹şi -a schimbat vreodată un popor dumnezeii, măcarcă ei nu sînt dumnezei? Dar poporul Meu şi -a schimbat Slava, cu ceva care nu este de niciun ajutor!

¹²Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.

¹²Miraţi-vă de aşa ceva, ceruri, înfioraţi-vă de spaimă şi groază, zice Domnul.`

¹³Mert kettõs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élõ vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; [és] repedezett kútakat [ástak,] a melyek nem tartják a vizet.

¹³,Căci poporul Meu a săvîrşit un îndoit păcat: M'au părăsit pe Mine, Izvorul apelor vii, şi şi-au săpat puţuri, puţuri crăpate, cari nu ţin apă.`

¹⁴Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é õ? Miért lett prédává?

¹⁴,Este Israel un rob cumpărat, sau fiu de rob născut în casă?` ,Atunci pentru ce a ajuns de pradă?`

¹⁵Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.

¹⁵,Nişte pui de lei mugesc şi strigă împotriva lui, şi -i pustiesc ţara; cetăţile îi sînt arse şi fără locuitori.

¹⁶Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.

¹⁶Chiar şi cei din Nof şi Tahpanes îţi vor zdrobi creştetul capului.

¹⁷Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!

¹⁷Nu ţi-ai făcut tu singur lucrul acesta pentru că ai părăsit pe Domnul, Dumnezeul tău, cînd te îndrepta pe calea cea bună?

¹⁸Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?

¹⁸Şi acum, ce cauţi să te duci în Egipt, să bei apa Nilului? Ce cauţi să te duci în Asiria, să bei apa rîului?

¹⁹A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.

¹⁹Tu singur te pedepseşti cu răutatea ta şi tu singur te loveşti cu necredincioşia ta, şi vei şti şi vei vedea ce rău şi amar este să părăseşti pe Domnul, Dumnezeu tău, şi să n'ai nici o frică de Mine, zice Domnul, Dumnezeul oştirilor.`

²⁰Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.

²⁰,De mult ţi-ai sfărîmat jugul, ţi-ai rupt legăturile, şi ai zis: ,Nu mai vreau să slujesc ca un rob!` Căci pe orice deal înalt şi supt orice copac verde, te-ai întins ca o curvă.

²¹Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?

²¹Te sădisem ca o vie minunată şi de cel mai bun soi: cum te-ai schimbat şi te-ai prefăcut într'o coardă de viţă sălbatică?

²²Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.

²²Chiar dacă te-ai spăla cu silitră, chiar dacă ai da cu multă sodă, nelegiuirea ta tot ar rămînea scrisă înaintea Mea, zice Domnul, Dumnezeu.`

²³Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.

²³,Cum poţi să zici: ,Nu m'am spurcat, şi nu m'am dus după Baali?` Priveşte-ţi urma paşilor în vale, şi vezi ce ai făcut, dromaderă iute la mers şi care baţi drumurile şi le încrucişezi!

²⁴Pusztához szokott nõstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegõ után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.

²⁴Măgăriţă sălbatică, deprinsă cu pustia, care gîfăie în aprinderea patimei ei, cine o va împiedeca să-şi facă pofta? Toţi cei ce o caută n'au nevoie să se ostenească: o găsesc în luna ei.

²⁵Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtõl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.

²⁵Nu te lăsa cu picioarele goale, nu-ţi usca gîtlejul de sete! Dar tu zici: ,Degeaba, nu! Căci iubesc dumnezeii străini, şi vreau să merg după ei.`

²⁶A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: õ maga, az õ királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,

²⁶Cum rămîne uluit un hoţ cînd este prins, aşa de uluiţi vor rămînea cei din casa lui Israel, ei, împăraţii lor, căpeteniile lor, preoţii lor şi proorocii lor.

²⁷A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!

²⁷Ei zic lemnului: ,Tu eşti tatăl meu!` Şi pietrei: ,Tu mi-ai dat viaţa!` Căci ei Îmi întorc spatele şi nu se uită la Mine. Dar cînd sînt în nenorocire, zic: ,Scoală-Te şi scapă-ne!`

²⁸De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!

²⁸Unde sînt dumnezeii tăi, pe cari ţi i-ai făcut? Să se scoale ei, dacă pot să te scape în vremea nenorocirii! Căci cîte cetăţi ai, atîţia dumnezei ai, Iuda!`

²⁹Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.

²⁹,Pentruce vă certaţi cu Mine? Toţi Mi-aţi fost necredincioşi, zice Domnul.` -

³⁰Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.

³⁰,Degeaba v'am lovit copiii; n'au luat seama la certare; sabia voastră a mîncat pe proorocii voştri, ca un leu nimicitor.

³¹Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!

³¹O, neam rău de oameni, uitaţi-vă bine la Cuvîntul Domnului, care zice: ,Am fost Eu o pustie pentru Israel, sau o ţară plină de întunerec besnă? Pentruce zice atunci poporul Meu: ,Sîntem slobozi, nu voim să ne întoarcem la Tine?`

³²Vajjon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereirõl; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!

³²Îşi uită fata podoabele, sau mireasa brîul? Dar poporul Meu M'a uitat de zile fără număr.

³³Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!

³³Ce bine ştii să-ţi întocmeşti căile cînd este vorba să cauţi ce iubeşti! Chiar şi la nelegiuire te deprinzi.

³⁴Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!

³⁴Pînă şi pe poalele hainei tale se află sîngele sărmanilor nevinovaţi, pe cari nu i-ai prins făcînd nicio spargere.

³⁵És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tõlem az õ haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!

³⁵Şi cu toate acestea, tu zici: ,Da, sînt nevinovat! Să se întoarcă acum mînia Lui dela mine!` Iată, Mă voi certa cu tine, pentrucă zici: ,N'am păcătuit!`

³⁶Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.

³⁶Pentruce atîta grabă ca să-ţi schimbi drumul? Din Egipt îţi va veni ruşinea, cum ţi -a venit şi din Asiria!

³⁷Még ettõl is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.

³⁷Tot deacolo vei ieşi, cu mîinile pe cap; căci Domnul leapădă pe aceia în cari te încrezi, şi nu vei izbuti cu ei.``