¹Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!

¹Pentruce nu păzeşte Cel Atotputernic vremurile de judecată, şi dece nu văd ceice -L cunosc zilele Lui de pedeapsă?

²A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

²Sînt unii cari mută hotarele, fură turmele, şi le pasc;

³Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

³iau măgarul orfanului, iau zălog vaca văduvei;

⁴Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

⁴îmbrîncesc din drum pe cei lipsiţi, silesc pe toţi nenorociţii din ţară să se ascundă.

⁵Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

⁵Şi aceştia, ca măgarii sălbatici din pustie, ies dimineaţa la lucru să caute hrană, şi în pustie trebuie să caute pînea pentru copiii lor.

⁶A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.

⁶Taie nutreţul care a mai rămas pe cîmp, culeg ciorchinele rămase pe urma culegătorilor în via celui nelegiuit.

⁷Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

⁷Îi apucă noaptea în umezeală, fără îmbrăcăminte, fără învelitoare împotriva frigului.

⁸A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

⁸Îi pătrunde ploaia munţilor, şi, neavînd alt adăpost, se ghemuiesc lîngă stînci.

⁹Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.

⁹Aceia smulg pe orfan dela ţîţă, iau zălog tot ce are săracul.

¹⁰Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

¹⁰Şi săracii umblă goi de tot, fără îmbrăcăminte, strîng snopii şi -s flămînzi;

¹¹Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

¹¹în grădinile nelegiuitului ei fac untdelemn, calcă teascul, şi le este sete;

¹²A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

¹²în cetăţi se aud vaietele celor ce mor, sufletul celor răniţi strigă... Şi Dumnezeu nu ia seama la aceste mişelii!

¹³Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

¹³Alţii sînt vrăjmaşi ai luminii, nu cunosc căile ei, nu umblă pe cărările ei.

¹⁴Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

¹⁴Ucigaşul se scoală în revărsatul zorilor, ucide pe cel sărac şi lipsit, şi noaptea fură.

¹⁵A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

¹⁵Ochiul preacurvarului pîndeşte amurgul: ,Nimeni nu mă va vedea,` zice el, şi îşi pune o măhramă pe faţă.

¹⁶Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

¹⁶Noaptea sparg casele, ziua stau închişi; se tem de lumină.

¹⁷Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

¹⁷Pentru ei, dimineaţa este umbra morţii, şi cînd o văd, simt toate spaimele morţii.

¹⁸Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

¹⁸Dar nelegiuitul alunecă uşor pe faţa apelor, pe pămînt n'are decît o parte blestemată, şi niciodată n'apucă pe drumul celor vii!

¹⁹Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

¹⁹Cum sorb seceta şi căldura apele zăpezii, aşa înghite locuinţa morţilor pe cei ce păcătuiesc.

²⁰Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

²⁰Pîntecele mamei îl uită, viermii se ospătează cu el, nimeni nu-şi mai aduce aminte de el! Nelegiuitul este sfărîmat ca un copac,

²¹A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

²¹el, care pradă pe femeia stearpă şi fără copii, el care nu face nici un bine văduvei!...

²²De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

²²Şi totuş, Dumnezeu prin puterea Lui lungeşte zilele celor sîlnici, şi iată -i în picioare cînd nu mai trăgeau nădejde de viaţă;

²³Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

²³El le dă linişte şi încredere, are privirile îndreptate spre căile lor.

²⁴Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

²⁴S'au ridicat; şi într'o clipă nu mai sînt, cad, mor ca toţi oamenii, sînt tăiaţi ca spicele coapte.

²⁵Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

²⁵Nu este aşa? Cine mă va dovedi de minciună, cine-mi va nimici cuvintele mele?``