¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Iov a luat cuvîntul şi a zis:

²Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

²,,Şi acum plîngerea mea este tot o răzvrătire. Dar suferinţa îmi înăduşe suspinurile.

³Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.

³Oh! dacă aş şti unde să -L găsesc, dacă aş putea să ajung pînă la scaunul Lui de domnie,

⁴Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.

⁴mi-aş apăra pricina înaintea Lui, mi-aş umplea gura cu dovezi.

⁵Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

⁵Aş şti ce poate să răspundă, aş vedea ce are să-mi spună.

⁶Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

⁶Şi-ar întrebuinţa El toată puterea ca să lupte împotriva mea? Nu; ci m'ar asculta negreşit.

⁷Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

⁷Doar un om fără prihană ar vorbi cu El, şi aş fi iertat pentru totdeauna de Judecătorul meu.

⁸Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.

⁸Dar, dacă mă duc la răsărit, nu este acolo; dacă mă duc la apus, nu -L găsesc:

⁹Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.

⁹dacă are treabă la miazănoapte, nu -L pot vedea; dacă se ascunde la miazăzi, nu -L pot descoperi.

¹⁰De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

¹⁰Dar El ştie ce cale am urmat; şi, dacă m'ar încerca, aş ieşi curat ca aurul.

¹¹Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.

¹¹Piciorul meu s'a ţinut de paşii Lui; am ţinut calea Lui, şi nu m'am abătut dela ea.

¹²Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

¹²N'am părăsit poruncile buzelor Lui; mi-am plecat voia la cuvintele gurii Lui.

¹³Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

¹³Dar hotărîrea Lui este luată, cine i se va împotrivi? Ce -I doreşte sufletul, aceea face.

¹⁴Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.

¹⁴El Îşi va împlini dar planurile faţă de mine, şi va mai face şi multe altele.

¹⁵Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.

¹⁵De aceea tremur înaintea Lui, şi cînd mă gîndesc la lucrul acesta, mă tem de El.

¹⁶Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

¹⁶Dumnezeu mi -a tăiat inima, Cel Atotputernic m'a umplut de groază.

¹⁷Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!

¹⁷Căci nu întunerecul durerii mele mă nimiceşte, nici negura în care sînt înfăşurat.