1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
1Elifaz din Teman a luat cuvîntul şi a zis:
2Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
2,,Poate un om să aducă vreun folos lui Dumnezeu? Nu; ci înţeleptul nu-şi foloseşte de cît lui.
3Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
3Dacă eşti fără prihană, are Cel Atotputernic vre un folos? Şi dacă trăieşti fără vină, ce va cîştiga El?
4A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
4Pentru evlavia ta te pedepseşte El oare, şi intră la judecată cu tine?
5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
5Nu -i mare răutatea ta? Şi fărădelegile tale fără număr?
6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
6Luai fără pricină zăloage dela fraţii tăi, lăsai fără haine pe cei goi.
7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
7Nu dădeai apă omului însetat, nu voiai să dai pîne omului flămînd.
8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
8Ţara era a ta, fiindcă erai mai tare, te aşezai în ea, fiindcă erai cu vază.
9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
9Dădeai afară pe văduve cu mînile goale, şi braţele orfanilor le frîngeai.
10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
10Pentru aceea eşti înconjurat de curse, şi te -a apucat groaza dintr'o dată.
11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
11Nu vezi dar acest întunerec, aceste ape multe cari te năpădesc?
12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
12Nu este Dumnezeu sus în ceruri? Priveşte vîrful stelelor, ce înalt este!
13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
13Şi tu zici: ,Ce ştie Dumnezeu? Poate să judece El prin întunerecul de nori?
14Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
14Îl înfăşoară norii, nu vede nimic, bolta cerească abea dacă o străbate!`
15Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
15Ce! vrei s'apuci pe calea străveche, pe care au urmat -o cei nelegiuiţi,
16A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
16cari au fost luaţi înainte de vreme, şi au ţinut cît ţine un pîrîu care se scurge?
17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
17Ei ziceau lui Dumnezeu: ,Pleacă dela noi! Ce ne poate face Cel Atot puternic?`
18Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
18Şi totuş Dumnezeu le umpluse casele de bunătăţi. -Departe de mine sfatul celor răi! -
19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
19Cei fără prihană vor fi martori ai căderii lor şi se vor bucura, cel nevinovat va rîde de ei
20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
20şi va zice: ,Iată pe protivnicii noştri nimiciţi! Iată-le bogăţiile arse de foc!`
21Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
21Împrieteneşte-te dar cu Dumnezeu, şi vei avea pace; te vei bucura astfel iarăş de fericire.
22Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
22Primeşte învăţătură din gura Lui, şi pune-ţi la inimă cuvintele Lui.
23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
23Vei fi aşezat iarăş la locul tău, dacă te vei întoarce la Cel Atot puternic, dacă depărtezi fărădelegea din cortul tău.
24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
24Aruncă dar aurul în ţărînă, aruncă aurul din Ofir în prundul pîraielor!
25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
25Şi atunci Cel Atot puternic va fi aurul tău, argintul tău, bogăţia ta.
26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
26Atunci Cel Atot puternic va fi desfătarea ta, şi îţi vei ridica faţa spre Dumnezeu.
27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
27Îl vei ruga, şi te va asculta, şi îţi vei putea împlini juruinţele.
28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
28Pe ce vei pune mîna îţi va izbuti, pe cărările tale va străluci lumina.
29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
29Vină smerirea, tu te vei ruga pentru ridicarea ta: Dumnezeu ajută pe cel cu ochii plecaţi.
30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
30El va izbăvi chiar şi pe cel vinovat, care îşi va datora scăparea curăţiei mînilor tale.``