¹Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:

¹Iov a luat din nou cuvîntul, a vorbit în pilde, şi a zis:

²Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,

²,,Viu este Dumnezeu, care nu-mi dă dreptate! Viu este Cel Atotputernic, care îmi amărăşte viaţa,

³Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

³că atîta vreme cît voi avea suflet, şi suflarea lui Dumnezeu va fi în nările mele,

⁴Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

⁴buzele mele nu vor rosti nimic nedrept, limba mea nu va spune nimic neadevărat.

⁵Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

⁵Departe de mine gîndul să vă dau dreptate! Pînă la cea din urmă suflare îmi voi apăra nevinovăţia.

⁶Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

⁶Ţin să-mi scot dreptatea, şi nu voi slăbi; inima nu mă mustră pentru niciuna din zilele mele.

⁷Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

⁷Vrăjmaşul meu să fie ca cel rău, şi protivnicul meu ca cel nelegiuit!

⁸Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?

⁸Ce nădejde -i mai rămîne celui nelegiuit; cînd îi taie Dumnezeu firul vieţii, cînd îi ia sufletul?

⁹Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?

⁹Îi ascultă Dumnezeu strigătele, cînd vine strîmtoarea peste el?

¹⁰Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

¹⁰Este Cel Atotputernic desfătarea lui? Înalţă el în tot timpul rugăciuni lui Dumnezeu?

¹¹Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

¹¹Vă voi învăţa căile lui Dumnezeu, nu vă voi ascunde planurile Celui Atotputernic.

¹²Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

¹²Dar voi le cunoaşteţi, şi sînteţi de acelaş gînd; pentruce dar vorbiţi aşa de prosteşte?

¹³Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

¹³Iată soarta pe care o păstrează Dumnezeu celui rău, moştenirea pe care o hotărăşte Cel Atotputernic celui nelegiuit.

¹⁴Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

¹⁴Dacă are mulţi fii, îi are pentru sabie, şi odraslele lui duc lipsă de pîne.

¹⁵Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.

¹⁵Ceice scapă din ai lui, sînt îngropaţi de ciumă, şi văduvele lor nu -i plîng.

¹⁶Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

¹⁶Dacă strînge argint ca ţărîna, dacă îngrămădeşte haine ca noroiul, -

¹⁷Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

¹⁷el le strînge, dar cel fără vină se îmbracă în ele, şi de argintul lui omul fără prihană are parte.

¹⁸Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.

¹⁸Casa lui este ca aceea pe care o zideşte molia, ca o colibă pe care şi -o face un străjer.

¹⁹Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

¹⁹Se culcă bogat, şi moare despoiat; deschide ochii, şi totul a pierit.

²⁰Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

²⁰Îl apucă groaza ca nişte ape; şi noaptea, îl ia vîrtejul.

²¹Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.

²¹Vîntul de răsărit îl ia, şi se duce; îl smulge cu putere din locuinţa lui.

²²[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.

²²Dumnezeu aruncă fără milă săgeţi împotriva lui, şi cel rău ar vrea să fugă să scape de ele.

²³Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.

²³Oamenii bat din palme la căderea lui, şi -l flueră la plecarea din locul lui.