¹Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

¹După aceea, Iov a deschis gura şi a blestemat ziua în care s'a născut.

²És szóla Jób, és monda:

²A luat cuvîntul şi a zis:

³Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

³,,Blestemată să fie ziua în care m'am născut,

⁴Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

⁴Prefacă-se în întunerec ziua aceea, să nu se îngrijească Dumnezeu de ea din cer, şi să nu mai strălucească lumina peste ea!

⁵Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

⁵S'o cuprindă întunerecul şi umbra morţii, nori groşi să vină peste ea, şi neguri de peste zi s'o înspăimînte!

⁶Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

⁶Noaptea aceea! S'o acopere întunerecul, să piară din an, să nu mai fie numărată între luni!

⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

⁷Da, stearpă să fie noaptea aceea, ducă-se veselia din ea!

⁸Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

⁸Blestemată să fie de ceice blastămă zilele, de ceice ştiu să întărîte Leviatanul;

⁹Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

⁹să se întunece stelele din amurgul ei, în zădar să aştepte lumina, şi să nu mai vadă genele zorilor zilei!

¹⁰Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

¹⁰Căci n'a închis pîntecele care m'a zămislit, nici n'a ascuns suferinţa dinaintea ochilor mei.

¹¹Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

¹¹Dece n'am murit în pîntecele mamei mele? Dece nu mi-am dat sufletul la ieşirea din pîntecele ei?

¹²Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

¹²Dece am găsit genunchi cari să mă primească? Şi ţîţe cari să-mi dea lapte?

¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

¹³Acum aş fi culcat, aş fi liniştit, aş dormi şi m'aş odihni

¹⁴Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

¹⁴cu împăraţii şi cei mari de pe pămînt, cari şi-au zidit falnice morminte,

¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

¹⁵cu domnitorii cari aveau aur, şi şi-au umplut casele cu argint.

¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

¹⁶Sau n'aş mai fi în viaţă, aş fi ca o stîrpitură îngropată, ca nişte copii cari n'au văzut lumina!

¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹⁷Acolo nu te mai necăjesc cei răi, acolo se odihnesc cei sleiţi de puteri.

¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

¹⁸Acolo cei puşi în lanţuri sînt lăsaţi toţi în pace, nu mai aud glasul asupritorului;

¹⁹Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

¹⁹cel mai mic şi cel mare sînt tot una acolo, şi robul scapă de stăpînul său.

²⁰Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

²⁰Pentru ce dă Dumnezeu lumină celui ce sufere, şi viaţă celor amăriţi la suflet,

²¹A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

²¹cari aşteaptă moartea şi nu vine; măcar că o doresc mai mult decît o comoară,

²²A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

²²cari n'ar mai putea de bucurie şi de veselie, dacă ar găsi mormîntul? -

²³A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

²³Pentruce, zic, dă El lumină omului care nu ştie încotro să meargă, pe care îl îngrădeşte Dumnezeu de toate părţile?

²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

²⁴Suspinurile îmi sînt hrana de toate zilele, şi jalea mi se varsă ca apa.

²⁵Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

²⁵De ce mă tem, aceea mi se întîmplă; de ce mi -e frică, de aceea am parte!

²⁶Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

²⁶N'am nici linişte, nici pace, nici odihnă, şi necazul dă peste mine.``