¹És felele a témáni Elifáz, és monda:

¹Elifaz din Teman a luat cuvîntul şi a zis:

²Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

²,,Dacă vom îndrăzni să-ţi vorbim, te vei supăra? Dar cine ar putea să tacă?

³Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

³De multeori tu ai învăţat pe alţii, şi ai întărit mînile slăbite.

⁴A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

⁴Cuvintele tale au ridicat pe cei ce se clătinau, şi ai întărit genunchii cari se îndoiau.

⁵Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

⁵Şi acum, cînd este vorba de tine, eşti slab! Acum, cînd eşti atins tu, te turburi! Nu este frica ta de Dumnezeu sprijinul tău?

⁶Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

⁶Nădejdea ta, nu -i neprihănirea ta?

⁷Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

⁷Adu-ţi aminte, te rog: care nevinovat a perit? Cari oameni neprihăniţi au fost nimiciţi?

⁸A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

⁸După cîte am văzut eu, numai cei ce ară fărădelegea şi samănă nelegiuirea îi seceră roadele!

⁹Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

⁹Aceia pier prin suflarea lui Dumnezeu, nimiciţi de vîntul mîniei Lui.

¹⁰Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

¹⁰Mugetul leilor încetează, dinţii puilor de lei sînt zdrobiţi!

¹¹Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

¹¹Leul bătrîn piere din lipsă de pradă, şi puii leoaicei se risipesc.

¹²Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

¹²Un cuvînt s'a furişat pînă la mine, şi urechea mea i -a prins sunetele uşoare.

¹³Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

¹³În clipa cînd vedeniile de noapte frămîntă gîndul, cînd oamenii sînt cufundaţi într'un somn adînc,

¹⁴Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

¹⁴m'a apucat groaza şi spaima, şi toate oasele mi-au tremut.

¹⁵Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

¹⁵Un duh a trecut pe lîngă mine... Tot părul mi s'a sbîrlit ca ariciul...

¹⁶Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

¹⁶Un chip cu o înfăţişare necunoscută era înaintea ochilor mei. Şi am auzit un glas care şoptea încetişor:

¹⁷Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

¹⁷,,Fi-va omul fără vină înaintea lui Dumnezeu? Fi-va el curat înaintea Celui ce l -a făcut?

¹⁸Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

¹⁸Dacă n'are încredere Dumnezeu nici în slujitorii Săi, dacă găseşte El greşeli chiar la îngerii Săi,

¹⁹Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

¹⁹cu cît mai mult la cei ce locuiesc în case de lut, cari îşi trag obîrşia din ţărînă, şi pot fi zdrobiţi ca un vierme!

²⁰Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

²⁰De dimineaţă pînă seara sînt zdrobiţi, pier pentru totdeauna, şi nimeni nu ţine seama de ei.

²¹Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

²¹Li se taie firul vieţii: mor, şi tot n'au căpătat înţelepciunea!