1A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
1(O rugăciune a unui nenorocit, cînd este doborît de întristare şi îşi varsă plîngerea înaintea Domnului.) Doamne, ascultă-mi rugăciunea, şi s'ajungă strigătul meu pînă la Tine!
2Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2Nu-mi ascunde Faţa Ta în ziua necazului meu! Pleacă-Ţi urechea spre mine, cînd strig! Ascultă-mă degrab!
3Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3Căci zilele mele pier ca fumul, şi oasele îmi ard ca un tăciune.
4Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4Inima îmi este lovită, şi mi se usucă întocmai ca iarba; pînă şi pînea uit să mi -o mănînc.
5Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
5Aşa de mari îmi sînt gemetele, că mi se lipesc oasele de carne.
6Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6Seamăn cu pelicanul din pustie, sînt ca o cucuvaie din dărîmături;
7Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7nu mai pot dormi, şi sînt ca pasărea singuratică pe un acoperiş.
8Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
8În fiecare zi mă bătjocoresc vrăjmaşii mei, şi protivnicii mei jură pe mine în mînia lor.
9Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9Mănînc ţărînă în loc de pîne, şi îmi amestec lacrămile cu băutura,
10Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10din pricina mîniei şi urgiei Tale; căci Tu m'ai ridicat, şi m'ai aruncat departe.
11A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11Zilele mele sînt ca o umbră gata să treacă, şi mă usuc ca iarba.
12Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
12Dar Tu, Doamne, Tu împărăţeşti pe vecie, şi pomenirea Ta ţine din neam în neam.
13De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
13Tu Te vei scula, şi vei avea milă de Sion; căci este vremea să te înduri de el, a venit vremea hotărîtă pentru el.
14Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
14Căci robii Tăi iubesc pietrele Sionului, şi le e milă de ţărîna lui.
15Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15Atunci se vor teme neamurile de Numele Domnului, şi toţi împăraţii pămîntului de slava Ta.
16És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
16Da, Domnul va zidi iarăş Sionul, şi Se va arăta în slava Sa.
17Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
17El ia aminte la rugăciunea nevoiaşului, şi nu -i nesocoteşte rugăciunea.
18Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18Să se scrie lucrul acesta pentru neamul de oameni care va veni, şi poporul, care se va naşte, să laude pe Domnul!
19Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
19Căci El priveşte din înălţimea sfinţeniei Lui; Domnul priveşte din ceruri pe pămînt,
20Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
20ca să audă gemetele prinşilor de război, si să izbăvească pe cei ce sînt pe moarte;
21Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
21pentru ca ei să vestească în Sion Numele Domnului, şi laudele lui în Ierusalim,
22Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
22cînd se vor strînge toate popoarele, şi toate împărăţiile, ca să slujească Domnului.
23Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23El mi -a frînt puterea în drum, şi mi -a scurtat zilele,
24Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24Eu zic: ,,Dumnezeule, nu mă lua la jumătatea zilelor mele, Tu, ai cărui ani ţin vecinic!``
25Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
25Tu ai întemeiat în vechime pămîntul, şi cerurile sînt lucrarea mînilor Tale.
26Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26Ele vor pieri, dar Tu vei rămînea; toate se vor învechi ca o haină; le vei schimba ca pe un veşmînt, şi se vor schimba.
27Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27Dar Tu rămîi Acelaş, şi anii Tăi nu se vor sfîrşi.
28De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
28Fiii robilor Tăi îşi vor locui ţara, şi sămînţa lor va rămînea înaintea Ta.