1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
1În Tine, Doamne, îmi caut scăparea: să nu rămîn de ruşine niciodată!
2A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
2Scapă-mă, în dreptatea Ta, şi izbăveşte-mă! Pleacă-Ţi urechea spre mine, şi ajută-mi.
3Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.
3Fii o stîncă de adăpost pentru mine, unde să pot fugi totdeauna! Tu ai hotărît să mă scapi, căci Tu eşti stînca şi cetăţuia mea.
4Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!
4Izbăveşte-mă, Dumnezeule, din mîna celui rău, din mîna omului nelegiuit şi asupritor!
5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
5Căci Tu eşti nădejdea mea, Doamne, Dumnezeule! În Tine mă încred din tinereţea mea.
6Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
6Pe Tine mă sprijinesc, din pîntecele mamei mele. Tu eşti Binefăcătorul meu încă din pîntecele mamei; pe Tine Te laud fără-'ncetare.
7Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.
7Pentru mulţi am ajuns ca o minune, dar Tu eşti scăparea mea cea tare.
8Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.
8Să mi se umple gura de laudele Tale, şi'n fiecare zi să Te slăvească!
9Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!
9Nu mă lepăda la vremea bătrîneţei; cînd mi se duc puterile, nu mă părăsi!
10Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
10Căci vrăjmaşii mei vorbesc de mine, şi ceice-mi pîndesc viaţa se sfătuiesc între ei,
11Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
11zicînd: ,,L -a părăsit Dumnezeu; urmăriţi -l, puneţi mîna pe el, căci nu -i nimeni care să -l scape!``
12Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!
12Dumnezeule, nu Te depărta de mine! Dumnezeule, vino de grab în ajutorul meu!
13Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
13Să rămînă de ruşine şi nimiciţi, cei ce vor să-mi ia viaţa! Să fie acoperiţi de ruşine şi de ocară, cei ce-mi caută perzarea!
14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
14Şi eu voi nădăjdui pururea, Te voi lăuda tot mai mult.
15Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
15Gura mea va vesti, zi de zi, dreptatea şi mîntuirea Ta, căci nu -i cunosc marginile.
16Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
16Voi spune lucrările Tale cele puternice, Doamne, Dumnezeule! Voi pomeni dreptatea Ta şi numai pe a Ta.
17Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
17Dumnezeule, Tu m'ai învăţat din tinereţă, şi pînă acum eu vestesc minunile Tale.
18Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
18Nu mă părăsi, Dumnezeule, chiar la bătrîneţe cărunte, ca să vestesc tăria Ta neamului de acum, şi puterea Ta neamului de oameni care va veni!
19Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
19Dreptatea Ta, Dumnezeule, ajunge pînă la cer; Tu ai săvîrşit lucruri mari: Dumnezeule, cine este ca Tine?
20A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
20Ne-ai făcut să trecem prin multe necazuri şi nenorociri; dar ne vei da iarăş viaţa, ne vei scoate iarăş din adîncurile pămîntului.
21Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
21Înalţă-mi mărimea mea, întoarce-Te, şi mîngîie-mă din nou!
22Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
22Şi te voi lăuda în sunet de alăută, Îţi voi cînta credincioşia. Dumnezeule, Te voi lăuda cu arfa, Sfîntul lui Israel!
23Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
23Cînd Te voi lăuda, voi fi cu bucuria pe buze, cu bucuria în sufletul, pe care mi l-ai izbăvit;
24Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
24şi limba mea va vesti zi de zi dreptatea Ta, căci cei ce-mi caută pierzarea sînt ruşinaţi şi roşi de ruşine.