¹Aszáf tanítása.

¹(O cîntare a lui Asaf.) Pentruce, Dumnezeule, ne lepezi pentru totdeauna? Pentruce Te mînii pe turma păşunii Tale?

²Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

²Adu-Ţi aminte de poporul Tău, pe care l-ai cîştigat odinioară, pe care l-ai răscumpărat ca seminţie a moştenirii Tale! Adu-Ţi aminte de muntele Sionului, unde Îţi aveai locuinţa;

³Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

³îndreaptă-Ţi paşii spre aceste locuri pustiite fără curmare! Vrăjmaşul a pustiit totul în locaşul Tău cel sfînt.

⁴Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

⁴Protivnicii Tăi au mugit în mijlocul Templului Tău; şi-au pus semnele lor drept semne.

⁵Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.

⁵Parcă erau nişte oameni, cari ridică toporul într'o pădure deasă:

⁶Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

⁶în curînd au sfărîmat toate podoabele săpate, cu lovituri de securi şi ciocane.

⁷Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

⁷Au pus foc sfîntului Tău locaş; au dărîmat şi au pîngărit locuinţa Numelui Tău.

⁸Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

⁸Ei ziceau în inima lor: ,,Să -i prăpădim pe toţi!`` Au ars toate locurile sfinte din ţară.

⁹Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

⁹Semnele noastre nu le mai vedem; nu mai este niciun prooroc, şi nu mai este nimeni printre noi, care să ştie pînă cînd...

¹⁰Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

¹⁰Pînă cînd, Dumnezeule, va batjocori asupritorul, şi va nesocoti vrăjmaşul fără curmare Numele Tău?

¹¹Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

¹¹Pentruce Îţi tragi înapoi mîna şi dreapta Ta? Scoate -o din sîn şi nimiceşte -i!

¹²Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

¹²Totuş, Dumnezeu este Împăratul meu, care din vremuri străvechi dă izbăviri în mijlocul acestei ţări.

¹³Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

¹³Tu ai despărţit marea cu puterea Ta, ai sfărîmat capetele balaurilor din ape;

¹⁴Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

¹⁴ai zdrobit capul Leviatanului, l-ai dat să -l mănince fiarele din pustie.

¹⁵Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

¹⁵Ai făcut să ţîşnească izvoare în pîraie, ai uscat rîuri, cari nu seacă.

¹⁶Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

¹⁶A Ta este ziua, a Ta este şi noaptea; Tu ai aşezat lumina şi soarele.

¹⁷Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

¹⁷Tu ai statornicit toate hotarele pămîntului, Tu ai rînduit vara şi iarna.

¹⁸Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

¹⁸Adu-Ţi aminte, Doamne, că vrăjmaşul Te batjocoreşte, şi un popor nechibzuit huleşte Numele Tău!

¹⁹Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

¹⁹Nu lăsa pradă fiarelor sufletul turturelei Tale, şi nu uita pe vecie viaţa nenorociţilor Tăi!

²⁰Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

²⁰Ai în vedere legămîntul! Căci locurile dosnice din ţară sînt pline de bîrloage de tîlhari.

²¹A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

²¹Să nu se întoarcă ruşinat cel apăsat, ci nenorocitul şi săracul să laude Numele Tău!

²²Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

²²Scoală-te, Dumnezeule, apără-Ţi pricina! Adu-Ţi aminte de ocările, pe cari Ţi le aruncă în fiecare zi cel fără minte!

²³Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

²³Nu uita strigătele protivnicilor Tăi, zarva care creşte necurmat a celor ce se ridică împotriva Ta!