1Aszáf zsoltára.
1(Un psalm al lui Asaf.) Da, bun este Dumnezeu cu Israel, cu cei cu inima curată.
2De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
2Totuş, era să mi se îndoaie piciorul, şi erau să-mi alunece paşii!
3Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
3Căci mă uitam cu jind la cei nesocotiţi, cînd vedeam fericirea celor răi.
4Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
4Într'adevăr, nimic nu -i turbură pînă la moarte, şi trupul le este încărcat de grăsime.
5A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
5N'au parte de suferinţele omeneşti, şi nu sînt loviţi ca ceilalţi oameni.
6Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
6Deaceea mîndria le slujeşte ca salbă, şi asuprirea este haina care -i înveleşte.
7A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
7Li se bulbucă ochii de grăsime, şi au mai mult decît le-ar dori inima.
8Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
8Rîd, şi vorbesc cu răutate de asuprire: vorbesc de sus,
9Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
9îşi înalţă gura pînă la ceruri, şi limba le cutreieră pămîntul.
10Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
10Deaceea aleargă lumea la ei, înghite apă din plin,
11És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
11şi zice: ,,Ce ar putea să ştie Dumnezeu, şi ce ar putea să cunoască Cel Prea Înalt?``
12Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
12Aşa sînt cei răi: totdeauna fericiţi, şi îşi măresc bogăţiile.
13Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
13Degeaba dar mi-am curăţit eu inima, şi mi-am spălat mînile în nevinovăţie:
14Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
14căci în fiecare zi sînt lovit, şi în toate dimineţile sînt pedepsit.
15Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
15Dacă aş zice: ,,Vreau să vorbesc ca ei,`` iată că n'aş fi credincios neamului copiilor Tăi.
16Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
16M'am gîndit la aceste lucruri ca să le pricep, dar zădarnică mi -a fost truda,
17Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
17pînă ce am intrat în sfîntul locaş al lui Dumnezeu, şi am luat seama la soarta dela urmă a celor răi.
18Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
18Da, Tu -i pui în locuri alunecoase, şi -i arunci în prăpăd.
19Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
19Cum sînt nimiciţi într'o clipă! Sînt perduţi, prăpădiţi printr'un sfîrşit năpraznic.
20Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
20Ca un vis la deşteptare, aşa le lepezi chipul, Doamne, la deşteptarea Ta!
21Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
21Cînd mi se amăra inima, şi mă simţeam străpuns în măruntaie,
22Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
22eram prost şi fără judecată, eram ca un dobitoc înaintea Ta.
23De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
23Însă eu sînt totdeauna cu Tine, Tu m'ai apucat de mîna dreaptă;
24Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
24mă vei călăuzi cu sfatul Tău, apoi mă vei primi în slavă.
25Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
25Pe cine altul am eu în cer afară de Tine? Şi pe pămînt nu-mi găsesc plăcerea în nimeni decît în Tine.
26Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
26Carnea şi inima pot să mi se prăpădească: fiindcă Dumnezeu va fi pururea stînca inimii mele şi partea mea de moştenire.
27Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
27Căci iată că ceice se depărtează de Tine, pier; Tu nimiceşti pe toţi ceice-Ţi sînt necredincioşi.
28De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
28Cît pentru mine, fericirea mea este să mă apropii de Dumnezeu: pe Domnul Dumnezeu Îl fac locul meu de adăpost, ca să povestesc toate lucrările Tale.