1Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
1Doamne, Dumnezeul răzbunărilor, Tu, Dumnezeul răzbunărilor, arată-Te!
2Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
2Scoală-Te, Judecătorul pămîntului, şi răsplăteşte celor mîndri după faptele lor!
3A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
3Pînă cînd vor birui cei răi, Doamne, pînă cînd vor birui cei răi?
4Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
4Ei ţin cuvîntări puternice, vorbesc cu trufie, şi toţi cei ce fac răul se fălesc.
5A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
5Ei zdrobesc pe poporul Tău, Doamne, şi asupresc moştenirea Ta.
6Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
6Junghie pe văduvă şi pe străin, ucid pe orfani,
7És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
7şi zic: ,,Nu vede Domnul, şi Dumnezeul lui Iacov nu ia aminte!``
8Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
8Totuş, învăţaţi-vă minte, oameni fără minte! Cînd vă veţi înţelepţi, nebunilor?
9A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
9Cel ce a sădit urechea, s'ar putea să n'audă? Cel ce a întocmit ochiul, s'ar putea să nu vadă?
10A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
10Cel ce pedepseşte neamurile, s'ar putea să nu pedepsească, El, care a dat omului pricepere?
11Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
11Domnul cunoaşte gîndurile omului: ştie că sînt deşerte.
12Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
12Ferice de omul, pe care -l pedepseşti Tu, Doamne, şi pe care -l înveţi din Legea Ta,
13Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
13ca să -l linişteşti în zilele nenorocirii, pînă se va săpa groapa celui rău!
14Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
14Căci Domnul nu lasă pe poporul Său, şi nu-Şi părăseşte moştenirea.
15Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
15Ci se va face odată judecata după dreptate, şi toţi cei cu inima curată o vor găsi bună.
16Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
16Cine mă va ajuta împotriva celor răi? Cine mă va sprijini împotriva celor ce fac răul?
17Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
17De n'ar fi Domnul ajutorul meu, cît de curînd ar fi sufletul meu în tăcerea morţii!
18Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
18Oridecîte ori zic: ,,Mi se clatină piciorul!`` bunătatea Ta, Doamne, mă sprijineşte totdeauna.
19Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
19Cînd gînduri negre se frămîntă cu grămada înlăuntrul meu, mîngîierile Tale îmi înviorează sufletul.
20Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
20Te vor pune cei răi să şezi pe scaunul lor de domnie, ei cari pregătesc nenorocirea la adăpostul legii?
21Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
21Ei se strîng împotriva vieţii celui neprihănit, şi osîndesc sînge nevinovat.
22De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
22Dar Domnul este turnul meu de scăpare, Dumnezeul meu este stînca mea de adăpost.
23És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.
23El va face să cadă asupra lor nelegiuirea, El îi va nimici prin răutatea lor; Domnul, Dumnezeul nostru, îi va nimici.