¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Därefter tog Job till orda och sade:

²Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

²Också i dag vill min klaga göra uppror. Min hand kännes matt för min suckans skull.

³Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.

³Om jag blott visste huru jag skulle finna honom, huru jag kunde komma dit där han bor!

⁴Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.

⁴Jag skulle då lägga fram för honom min sak och fylla min mun med bevis.

⁵Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

⁵Jag ville väl höra vad han kunde svara mig, och förnimma vad han skulle säga till mig.

⁶Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

⁶Icke med övermakt finge han bekämpa mig, nej, han borde allenast lyssna till mig.

⁷Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

⁷Då skulle hans motpart stå här såsom en redlig man, ja, då skulle jag för alltid komma undan min domare.

⁸Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.

⁸Men går jag mot öster, så är han icke där; går jag mot väster, så varsnar jag honom ej;

⁹Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.

⁹har han något att skaffa i norr, jag skådar honom icke; döljer han sig i söder, jag ser honom ej heller där.

¹⁰De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

¹⁰Han vet ju vilken väg jag har vandrat; han har prövat mig, och jag har befunnits lik guld.

¹¹Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.

¹¹Vid hans spår har min for hållit fast, hans väg har jag följt, utan att vika av.

¹²Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

¹²Från hans läppars bud har jag icke gjort något avsteg; mer än egna rådslut har jag aktat hans muns tal.

¹³Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

¹³Men hans vilja är orygglig; vem kan hindra honom? Vad honom lyster, det gör han ock.

¹⁴Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.

¹⁴Ja, han giver mig fullt upp min beskärda del, och mycket av samma slag har han ännu i förvar.

¹⁵Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.

¹⁵Därför gripes jag av förskräckelse för hans ansikte; när jag betänker det, fruktar jag för honom.

¹⁶Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

¹⁶Det är Gud som har gjort mitt hjärta försagt, den Allsmäktige är det som har vållat min förskräckelse,

¹⁷Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!

¹⁷ty jag fick icke förgås, innan mörkret kom, dödsnatten undanhöll han mig.