¹Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!

¹Varför har den Allsmäktige inga räfstetider i förvar? varför få hans vänner ej skåda hans hämndedagar?

²A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

²Se, råmärken flyttar man undan, rövade hjordar driver man i bet;

³Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

³de faderlösas åsna för man bort och tager änkans ko i pant.

⁴Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

⁴Man tränger de fattiga undan från vägen, de betryckta i landet måste gömma sig med varandra.

⁵Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

⁵Ja, såsom vildåsnor måste de leva i öknen; dit gå de och möda sig och söka något till täring; hedmarken är det bröd de hava åt sina barn.

⁶A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.

⁶På fältet få de till skörd vad boskap plägar äta, de hämta upp det sista i den ogudaktiges vingård.

⁷Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

⁷Nakna ligga de om natten, berövade sina kläder; de hava intet att skyla sig med i kölden.

⁸A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

⁸Av störtskurar från bergen genomdränkas de; de famna klippan, ty de äga ej annan tillflykt.

⁹Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.

⁹Den faderlöse slites från sin moders bröst, och den betryckte drabbas av utpantning.

¹⁰Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

¹⁰Nakna måste de gå omkring, berövade sina kläder, hungrande nödgas de bära på kärvar.

¹¹Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

¹¹Inom sina förtryckares murar måste de bereda olja, de få trampa vinpressar och därvid lida törst.

¹²A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

¹²Utstötta ur människors samfund jämra de sig, ja, från dödsslagnas själar uppstiger ett rop. Men Gud aktar ej på vad förvänt som sker.

¹³Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

¹³Andra hava blivit fiender till ljuset; de känna icke dess vägar och hålla sig ej på dess stigar.

¹⁴Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

¹⁴Vid dagningen står mördaren upp för att dräpa den betryckte och fattige; och om natten gör han sig till tjuvars like.

¹⁵A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

¹⁵Äktenskapsbrytarens öga spejar efter skymningen, han tänker: »Intet öga får känna igen mig», och sätter så ett täckelse framför sitt ansikte.

¹⁶Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

¹⁶När det är mörkt, bryta sådana sig in i husen, men under dagen stänga de sig inne; ljuset vilja de icke veta av.

¹⁷Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

¹⁷Ty det svarta mörkret räknas av dem alla såsom morgon, med mörkrets förskräckelser äro de ju förtrogna.

¹⁸Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

¹⁸»Men hastigt», menen I, »ryckes en sådan bort av strömmen, förbannad bliver hans del i landet; till vingårdarna får han ej mer styra sina steg.

¹⁹Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

¹⁹Såsom snövatten förtäres av torka och hetta, så förtär dödsriket den som har syndat.

²⁰Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

²⁰Hans moders liv förgäter honom, maskar frossa på honom, ingen finnes, som bevarar hans minne; såsom ett träd brytes orättfärdigheten av.

²¹A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

²¹Så går det, när någon plundrar den ofruktsamma, som intet föder, och när någon icke gör gott mot änkan.»

²²De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

²²Ja, men han uppehåller ock våldsmännen genom sin kraft, de få stå upp, när de redan hade förlorat hoppet om livet;

²³Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

²³han giver dem trygghet, så att de få vila, och hans ögon vaka över deras vägar.

²⁴Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

²⁴När de hava stigit till sin höjd, beskäres dem en snar hädanfärd, de sjunka då ned och dö som alla andra; likasom axens toppar vissna de bort.

²⁵Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

²⁵Är det ej så, vem vill då vederlägga mig, vem kan göra mina ord om intet?