¹Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

¹Därefter tog Bildad från Sua till orda och sade:

²Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

²Huru länge vill du hålla på med sådant tal och låta din muns ord komma såsom en väldig storm?

³Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

³Skulle väl Gud kunna kränka rätten? Kan den Allsmäktige kränka rättfärdigheten?

⁴Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

⁴Om dina barn hava syndat mot honom och han gav dem i sina överträdelsers våld,

⁵De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

⁵så vet, att om du själv söker Gud och beder till den Allsmäktige om misskund,

⁶Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

⁶då, om du är ren och rättsinnig, ja, då skall han vakna upp till din räddning och upprätta din boning, så att du bor där i rättfärdighet;

⁷És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

⁷och så skall din första tid synas ringa, då nu din sista tid har blivit så stor.

⁸Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

⁸Ty fråga framfarna släkten, och akta på vad fäderna hava utrönt

⁹Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

⁹-- vi själva äro ju från i går och veta intet, en skugga äro våra dagar på jorden;

¹⁰Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

¹⁰men de skola undervisa dig och säga dig det, ur sina hjärtan skola de hämta fram svar:

¹¹Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

¹¹»Icke kan röret växa högt, där marken ej är sank, eller vassen skjuta i höjden, där vatten ej finnes?

¹²Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

¹²Nej, bäst den står grön, ej mogen för skörd, måste den då vissna, före allt annat gräs.

¹³Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

¹³Så går det alla som förgäta Gud; den gudlöses hopp måste varda om intet.

¹⁴Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

¹⁴Ty hans tillförsikt visar sig bräcklig och hans förtröstan lik spindelns väv.

¹⁵Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

¹⁵Han förlitar sig på sitt hus, men det har intet bestånd; han tryggar sig därvid, men det äger ingen fasthet.

¹⁶Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

¹⁶Lik en frodig planta växer han i solens sken, ut över lustgården sträcka sig hans skott;

¹⁷Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

¹⁷kring stenröset slingra sig hans rötter, mellan stenarna bryter han sig fram.

¹⁸Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

¹⁸Men när så Gud rycker bort honom från hans plats, då förnekar den honom: 'Aldrig har jag sett dig.'

¹⁹Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

¹⁹Ja, så går det med hans levnads fröjd, och ur mullen få andra växa upp.»

²⁰Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

²⁰Se, Gud föraktar icke den som är ostrafflig, han håller ej heller de onda vid handen.

²¹Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

²¹Så bida då, till dess han fyller din mun med löje och dina läppar med jubel.

²²Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

²²De som hata dig varda då höljda med skam, och de ogudaktigas hyddor skola ej mer vara till.