¹Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

¹Alldenstund många andra hava företagit sig att om de händelser, som bland oss hava timat, avfatta berättelser,

²A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

²i enlighet med vad som har blivit oss meddelat av dem som själva voro åsyna vittnen och ordets tjänare,

³Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

³så har ock jag, sedan jag grundligt har efterforskat allt ända ifrån begynnelsen, beslutit mig för att i följd och ordning skriva därom till dig, ädle Teofilus,

⁴Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

⁴så att du kan inse huru tillförlitliga de stycken äro, i vilka du har blivit undervisad.

⁵Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

⁵På den tid då Herodes var konung över Judeen levde en präst vid namn Sakarias, av Abias' »dagsavdelning». Denne hade till hustru en av Arons döttrar som hette Elisabet.

⁶És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

⁶De voro båda rättfärdiga inför Gud och vandrade ostraffligt efter alla Herrens bud och stadgar.

⁷És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.

⁷Men de hade inga barn, ty Elisabet var ofruktsam; och båda voro de komna till hög ålder.

⁸Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,

⁸Medan han nu en gång, när ordningen kom till hans avdelning, gjorde prästerlig tjänst inför Gud,

⁹A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

⁹hände det sig, vid den övliga lottningen om de prästerliga sysslorna, att det tillföll honom att gå in i Herrens tempel och tända rökelsen.

¹⁰És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

¹⁰Och hela menigheten stod utanför och bad, medan rökoffret förrättades.

¹¹Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.

¹¹Då visade sig för honom en Herrens ängel, stående på högra sidan om rökelsealtaret.

¹²És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.

¹²Och när Sakarias såg honom, blev han förskräckt, och fruktan föll över honom.

¹³Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.

¹³Men ängeln sade till honom: »Frukta icke, Sakarias; ty din bön är hörd, och din hustru Elisabet skall föda dig en son, och honom skall du giva namnet Johannes.

¹⁴És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;

¹⁴Och han skall bliva dig till glädje och fröjd, och många skola glädja sig över hans födelse.

¹⁵Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.

¹⁵Ty han skall bliva stor inför Herren. Vin och starka drycker skall han icke dricka, och redan i sin moders liv skall han bliva uppfylld av helig ande.

¹⁶És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.

¹⁶Och många av Israels barn skall han omvända till Herren, deras Gud.

¹⁷És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

¹⁷Han skall gå framför honom i Elias' ande och kraft, för att 'vända fädernas hjärtan till barnen' och omvända de ohörsamma till de rättfärdigas sinnelag, så att han skaffar åt Herren ett välberett folk.»

¹⁸És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.

¹⁸Då sade Sakarias till ängeln: »Varav skall jag veta detta? Jag är ju själv gammal, och min hustru är kommen till hög ålder.»

¹⁹És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

¹⁹Ängeln svarade och sade till honom: »Jag är Gabriel, som står inför Gud, och jag är utsänd för att tala till dig och förkunna dig detta glada budskap.

²⁰És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.

²⁰Och se, ända till den dag då detta sker skall du vara mållös och icke kunna tala, därför att du icke trodde mina ord, vilka dock i sin tid skola fullbordas.»

²¹A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

²¹Och folket stod och väntade på Sakarias och förundrade sig över att han så länge dröjde i templet;

²²És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.

²²och när han kom ut, kunde han icke tala till dem. Då förstodo de att han hade sett någon syn i templet. Och han tecknade åt dem och förblev stum.

²³És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.

²³Och när tiden för hans tjänstgöring hade gått till ända, begav han sig hem.

²⁴E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:

²⁴Men efter den tiden blev hans hustru Elisabet havande och höll sig dold i fem månader;

²⁵Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

²⁵och hon sade: »Så har Herren gjort med mig nu, då han har sett till min smälek bland människorna, för att borttaga den.»

²⁶A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,

²⁶I sjätte månaden blev ängeln Gabriel sänd av Gud till en stad i Galileen som hette Nasaret,

²⁷Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.

²⁷till en jungfru som var trolovad med en man vid namn Josef, av Davids hus; och jungfruns namn var Maria.

²⁸És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

²⁸Och ängeln kom in till henne och sade: »Hell dig, du högtbenådade! Herren är med dig.»

²⁹Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!

²⁹Men hon blev mycket förskräckt vid hans ord och tänkte på vad denna hälsning månde innebära.

³⁰És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

³⁰Då sade ängeln till henne: »Frukta icke, Maria; ty du har funnit nåd för Gud.

³¹És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.

³¹Se, du skall bliva havande och föda en son, och honom skall du giva namnet Jesus.

³²Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;

³²Han skall bliva stor och kallas den Högstes Son, och Herren Gud skall giva honom hans fader Davids tron.

³³És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!

³³Och han skall vara konung över Jakobs hus till evig tid, och på hans rike skall ingen ände vara.»

³⁴Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

³⁴Då sade Maria till ängeln: »Huru skall detta ske? Jag vet ju icke av någon man.»

³⁵És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

³⁵Ängeln svarade och sade till henne: »Helig ande skall komma över dig, och kraft från den Högste skall överskygga dig; därför skall ock det heliga som varder fött kallas Guds Son.

³⁶És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:

³⁶Och se, jämväl din fränka Elisabet har blivit havande och skall föda en son, nu på sin ålderdom; och detta är sjätte månaden för henne, som säges vara ofruktsam.

³⁷Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

³⁷Ty för Gud kan intet vara omöjligt.»

³⁸Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.

³⁸Då sade Maria: »Se, jag är Herrens tjänarinna; ske mig såsom du har sagt.» Och ängeln lämnade henne.

³⁹Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

³⁹En av de närmaste dagarna stod Maria upp och begav sig skyndsamt till en stad i Judeen, uppe i bergsbygden.

⁴⁰És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

⁴⁰Och hon trädde in i Sakarias' hus och hälsade Elisabet.

⁴¹És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

⁴¹När då Elisabet hörde Marias hälsning, spratt barnet till i hennes liv; och Elisabet blev fylld av helig ande

⁴²És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

⁴²och brast ut och ropade högt och sade: »Välsignad vare du bland kvinnor, och välsignad din livsfrukt!

⁴³És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

⁴³Men varför sker mig detta, att min Herres moder kommer till mig?

⁴⁴Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

⁴⁴Se, när ljudet av din hälsning nådde mina öron, spratt barnet till av fröjd i mitt liv.

⁴⁵És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

⁴⁵Och salig är du, som trodde att det skulle fullbordas, som blev dig sagt från Herren.»

⁴⁶Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

⁴⁶Då sade Maria: »Min själ prisar storligen Herren,

⁴⁷És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

⁴⁷och min ande fröjdar sig i Gud, min Frälsare.

⁴⁸Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

⁴⁸Ty han har sett till sin tjänarinnas ringhet; och se, härefter skola alla släkten prisa mig salig.

⁴⁹Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!

⁴⁹Ty den Mäktige har gjort stora ting med mig, och heligt är hans namn.

⁵⁰És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.

⁵⁰Hans barmhärtighet varar från släkte till släkte över dem som frukta honom.

⁵¹Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

⁵¹Han har utfört väldiga gärningar med sin arm, han har förskingrat dem som tänkte övermodiga tankar i sina hjärtan.

⁵²Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

⁵²Härskare har han störtat från deras troner, och ringa män har han upphöjt;

⁵³Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

⁵³hungriga har han mättat med sitt goda, och rika har han skickat bort med tomma händer.

⁵⁴Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.

⁵⁴Han har tagit sig an sin tjänare Israel och tänkt på att bevisa barmhärtighet

⁵⁵(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!

⁵⁵mot Abraham och mot hans säd till evig tid, efter sitt löfte till våra fäder.»

⁵⁶Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

⁵⁶Och Maria stannade hos henne vid pass tre månader och vände därefter hem igen.

⁵⁷Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.

⁵⁷Så var nu för Elisabet tiden inne, då hon skulle föda; och hon födde en son.

⁵⁸És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.

⁵⁸Och när hennes grannar och fränder fingo höra att Herren hade bevisat henne så stor barmhärtighet, gladde de sig med henne.

⁵⁹És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.

⁵⁹Och på åttonde dagen kommo de för att omskära barnet; och de ville kalla honom Sakarias, efter hans fader.

⁶⁰És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

⁶⁰Men hans moder tog till orda och sade: »Ingalunda; han skall heta Johannes.»

⁶¹És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

⁶¹Då sade de till henne: »I din släkt finnes ju ingen som har det namnet.»

⁶²És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

⁶²Och de frågade hans fader genom tecken vad han ville att barnet skulle heta.

⁶³Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

⁶³Då begärde han en tavla och skrev dessa ord: »Johannes är hans namn.» Och alla förundrade sig.

⁶⁴És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

⁶⁴Men i detsamma öppnades hans mun, och hans tunga löstes, och han talade och lovade Gud.

⁶⁵És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

⁶⁵Och deras grannar betogos alla av häpnad, och ryktet om allt detta gick ut över Judeens hela bergsbygd.

⁶⁶És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.

⁶⁶Och alla som hörde det lade märke därtill och sade: »Vad månde väl varda av detta barn?» Också var ju Herrens hand med honom.

⁶⁷És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

⁶⁷Och hans fader Sakarias blev uppfylld av helig ande och profeterade och sade:

⁶⁸Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,

⁶⁸»Lovad vare Herren, Israels Gud, som har sett till sitt folk och berett det förlossning,

⁶⁹És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,

⁶⁹och som har upprättat åt oss ett frälsningens horn i sin tjänare Davids hus,

⁷⁰A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,

⁷⁰såsom han hade lovat genom sin forntida heliga profeters mun.

⁷¹Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;

⁷¹Ty han ville frälsa oss från våra ovänner och ur alla våra motståndares hand,

⁷²Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,

⁷²och så göra barmhärtighet med våra fäder och tänka på sitt heliga förbund,

⁷³Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,

⁷³vad han med ed hade lovat för vår fader Abraham,

⁷⁴Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.

⁷⁴Han ville beskära oss att få tjäna honom utan fruktan, frälsta ur våra ovänners hand,

⁷⁵Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

⁷⁵ja, att göra tjänst inför honom i helighet och rättfärdighet i alla våra dagar.

⁷⁶Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;

⁷⁶Och du, barn, skall bliva kallad den Högstes profet, ty du skall gå framför Herren och bereda vägar för honom,

⁷⁷És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.

⁷⁷till att giva hans folk kunskap om frälsning, i det att deras synder bliva dem förlåtna.

⁷⁸A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

⁷⁸Så skall ske för vår Guds förbarmande kärleks skull, som skall låta ett ljus gå upp och skåda ned till oss från höjden,

⁷⁹Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

⁷⁹för att 'skina över dem som sitta i mörker och dödsskugga' och så styra våra fötter in på fridens väg.»

⁸⁰A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

⁸⁰Och barnet växte upp och blev allt starkare i anden. Och han vistades i öknen, intill den dag då han skulle träda fram för Israel.