¹És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

¹Och det hände sig vid den tiden att från kejsar Augustus utgick ett påbud att hela världen skulle skattskrivas.

²Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

²Detta var den första skattskrivningen, och den hölls, när Kvirinius var landshövding över Syrien.

³Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

³Då färdades alla var och en till sin stad, för att låta skattskriva sig.

⁴Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

⁴Så gjorde ock Josef; och eftersom han var av Davids hus och släkt, for han från staden Nasaret i Galileen upp till Davids stad, som heter Betlehem, i Judeen,

⁵Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

⁵för att låta skattskriva sig jämte Maria, sin trolovade, som var havande.

⁶És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.

⁶Medan de voro där, hände sig att tiden var inne, då hon skulle föda.

⁷És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

⁷Och hon födde sin förstfödde son och lindade honom och lade honom i en krubba, ty det fanns icke rum för dem i härbärget.

⁸Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.

⁸I samma nejd voro då några herdar ute på marken och höllo vakt om natten över sin hjord.

⁹És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.

⁹Då stod en Herrens ängel framför dem, och Herrens härlighet kringstrålade dem; och de blevo mycket förskräckta.

¹⁰És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

¹⁰Men ängeln sade till dem: »Varen icke förskräckta. Se, jag bådar eder en stor glädje, som skall vederfaras allt folket.

¹¹Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

¹¹Ty i dag har en Frälsare blivit född åt eder i Davids stad, och han är Messias, Herren.

¹²Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

¹²Och detta skall för eder vara tecknet: I skolen finna ett nyfött barn, som ligger lindat i en krubba.»

¹³És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

¹³I detsamma sågs där jämte ängeln en stor hop av den himmelska härskaran, och de lovade Gud och sade:

¹⁴Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

¹⁴»Ära vare Gud i höjden, och frid på jorden, bland människor till vilka han har behag!»

¹⁵És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

¹⁵När så änglarna hade farit ifrån herdarna upp i himmelen, sade dessa till varandra: »Låt oss nu gå till Betlehem och se det som där har skett, och som Herren har kungjort för oss.»

¹⁶Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

¹⁶Och de skyndade åstad dit och funno Maria och Josef, och barnet som låg i krubban.

¹⁷És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.

¹⁷Och när de hade sett det, omtalade de vad som hade blivit sagt till dem om detta barn.

¹⁸És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

¹⁸Och alla som hörde det förundrade sig över vad herdarna berättade för dem.

¹⁹Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

¹⁹Men Maria gömde och begrundade allt detta i sitt hjärta.

²⁰A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

²⁰Och herdarna vände tillbaka och prisade och lovade Gud för allt vad de hade fått höra och se, alldeles såsom det blivit dem sagt.

²¹És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.

²¹När sedan åtta dagar hade gått till ända och han skulle omskäras, gavs honom namnet Jesus, det namn som hade blivit nämnt av ängeln, förrän han blev avlad i sin moders liv.

²²Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

²²Och när deras reningsdagar hade gått till ända, de som voro föreskrivna i Moses' lag, förde de honom upp till Jerusalem för att bära honom fram inför Herren,

²³(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

²³enligt den föreskriften i Herrens lag, att »allt mankön som öppnar moderlivet skall räknas såsom helgat åt Herren»,

²⁴És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

²⁴så ock för att offra »ett par duvor eller två unga turturduvor», såsom stadgat var i Herrens lag.

²⁵És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.

²⁵I Jerusalem levde då en man, vid namn Simeon, en rättfärdig och from man, som väntade på Israels tröst; och helig ande var över honom.

²⁶És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

²⁶Och av den helige Ande hade han fått den uppenbarelsen att han icke skulle se döden, förrän han hade fått se Herrens Smorde.

²⁷És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

²⁷Han kom nu genom Andens tillskyndelse till helgedomen. Och när föräldrarna buro in barnet Jesus, för att så göra med honom som sed var efter lagen,

²⁸Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:

²⁸då tog också han honom i sin famn och lovade Gud och sade:

²⁹Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

²⁹»Herre, nu låter du din tjänare fara hädan i frid, efter ditt ord,

³⁰Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

³⁰ty mina ögon hava sett din frälsning,

³¹A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

³¹vilken du har berett till att skådas av alla folk:

³²Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.

³²ett ljus som skall uppenbaras för hedningarna, och en härlighet som skall givas åt ditt folk Israel.»

³³József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.

³³Och hans fader och moder förundrade sig över det som sades om honom.

³⁴És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;

³⁴Och Simeon välsignade dem och sade till Maria, hans moder: »Se, denne är satt till fall eller upprättelse för många i Israel, och till ett tecken som skall bliva motsagt.

³⁵Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

³⁵Ja, också genom din själ skall ett svärd gå. Så skola många hjärtans tankar bliva uppenbara.»

³⁶És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,

³⁶Där fanns ock en profetissa, Hanna, Fanuels dotter, av Asers stam. Hon var kommen till hög ålder; i sju år hade hon levat med sin man, från den tid då hon var jungfru,

³⁷És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

³⁷och hon var nu änka, åttiofyra år gammal. Och hon lämnade aldrig helgedomen, utan tjänade där Gud med fastor och böner, natt och dag.

³⁸Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

³⁸Hon kom också i samma stund tillstädes och prisade Gud och talade om honom till alla dem som väntade på förlossning för Jerusalem.

³⁹És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.

³⁹Och när de hade fullgjort allt som var stadgat i Herrens lag, vände de tillbaka till sin stad, Nasaret i Galileen.

⁴⁰A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.

⁴⁰Men barnet växte upp och blev allt starkare och uppfylldes av vishet; och Guds nåd var över honom.

⁴¹Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴¹Nu plägade hans föräldrar årligen vid påskhögtiden begiva sig till Jerusalem.

⁴²És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

⁴²När han var tolv år gammal, gingo de också dit upp, såsom sed var vid högtiden.

⁴³És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;

⁴³Men när de hade varit med om alla högtidsdagarna och vände hem igen, stannade gossen Jesus kvar i Jerusalem, utan att hans föräldrar lade märke därtill.

⁴⁴Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;

⁴⁴De menade att han var med i ressällskapet och vandrade så en dagsled och sökte efter honom bland fränder och vänner.

⁴⁵És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

⁴⁵När de då icke funno honom, vände de tillbaka till Jerusalem och sökte efter honom.

⁴⁶És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

⁴⁶Och efter tre dagar funno de honom i helgedomen, där han satt mitt ibland lärarna och hörde på dem och frågade dem;

⁴⁷És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.

⁴⁷och alla som hörde honom blevo uppfyllda av häpnad över hans förstånd och hans svar.

⁴⁸És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

⁴⁸När de nu fingo se honom där, förundrade de sig högeligen; och hans moder sade till honom: »Min son, varför gjorde du oss detta? Se, din fader och jag hava sökt efter dig med stor oro.»

⁴⁹Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

⁴⁹Då sade han till dem: »Varför behövden I söka efter mig? Vissten I då icke att jag bör vara där min Fader bor?»

⁵⁰De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.

⁵⁰Men de förstodo icke det som han talade till dem.

⁵¹És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

⁵¹Så följde han med dem och kom ned till Nasaret; och han var dem underdånig. Och hans moder gömde allt detta i sitt hjärta.

⁵²Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.

⁵²Och Jesus växte till i ålder och vishet och nåd inför Gud och människor.