¹Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

¹Och han sade till sina lärjungar: »Det är icke annat möjligt än att förförelser måste komma, men ve den genom vilken de komma!

²Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

²För honom vore det bättre att en kvarnsten hängdes om hans hals och han kastades i havet, än att han skulle förföra en av dessa små.

³Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

³Tagen eder till vara! Om din broder försyndat sig, så tillrättavisa honom; och om han då ångrar sig, så förlåt honom.

⁴És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

⁴Ja, om han sju gånger om dagen försyndar sig mot dig och sju gånger kommer tillbaka till dig och säger: 'Jag ångrar mig' så skall du förlåta honom.»

⁵És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

⁵Och apostlarna sade till Herren: »Föröka vår tro.»

⁶Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

⁶Då sade Herren: »Om I haden tro, vore den ock blott såsom ett senapskorn, så skullen I kunna säga till detta mullbärsfikonträd: 'Ryck dig upp med rötterna, och plantera dig i havet', och det skulle lyda eder.

⁷Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

⁷Om någon bland eder har en tjänare som kör plogen eller vaktar boskap, icke säger han väl till tjänaren, när denne kommer hem från marken: 'Gå du nu strax till bords'?

⁸Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

⁸Säger han icke fastmer till honom: 'Red till min måltid, och fäst så upp din klädnad och betjäna mig, medan jag äter och dricker; sedan må du själv äta och dricka'?

⁹Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

⁹Icke tackar han väl tjänaren för att denne gjorde det som blev honom befallt?

¹⁰Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

¹⁰Sammalunda, när I haven gjort allt som har blivit eder befallt, då skolen I säga: 'Vi äro blott ringa tjänare: vi hava endast gjort vad vi voro pliktiga att göra.'»

¹¹És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

¹¹Då han nu var stadd på sin färd till Jerusalem, tog han vägen mellan Samarien och Galileen.

¹²És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

¹²Och när han kom in i en by, möttes han av tio spetälska män. Dessa stannade på avstånd

¹³És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

¹³och ropade och sade: »Jesus, Mästare, förbarma dig över oss.»

¹⁴És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

¹⁴När han fick se dem, sade han till dem: »Gån och visen eder för prästerna.» Och medan de voro på väg dit, blevo de rena.

¹⁵Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;

¹⁵Och en av dem vände tillbaka, när han såg att han hade blivit botad, och prisade Gud med hög röst

¹⁶És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

¹⁶och föll ned på mitt ansikte för Jesu fötter och tackade honom. Och denne var en samarit.

¹⁷Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

¹⁷Då svarade Jesus och sade: »Blevo icke alla tio gjorda rena? Var äro de nio?

¹⁸Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

¹⁸Fanns då ibland dem ingen som vände tillbaka för att prisa Gud, utom denne främling?»

¹⁹És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

¹⁹Och han sade till honom: »Stå upp och gå dina färde. Din tro har frälst dig.»

²⁰Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

²⁰Och då han blev tillfrågad av fariséerna när Guds rike skulle komma, svarade han dem och sade: »Guds rike kommer icke på sådant sätt att det kan förnimmas med ögonen,

²¹Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

²¹ej heller skall man kunna säga: 'Se här är det', eller: 'Där är det.' Ty se, Guds rike är invärtes i eder.»

²²Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

²²Och han sade till lärjungarna: »Den tid skall komma, då I gärna skullen vilja se en av Människosonens dagar, men I skolen icke få det.

²³És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

²³Väl skall man då säga till eder: 'Se där är han', eller: 'Se här är han'; men gån icke dit, och löpen icke därefter.

²⁴Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.

²⁴Ty såsom ljungelden, när den ljungar fram, lyser från himmelens ena ända till den andra, så skall det vara med Människosonen på hand dag.

²⁵De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

²⁵Men först måste han lida mycket och bliva förkastad av detta släkte.

²⁶És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

²⁶Och såsom det skedde på Noas tid, så skall det ock ske i Människosonens dagar:

²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

²⁷människorna åto och drucko, män togo sig hustrur, och hustrur gåvos åt män, ända till den dag då Noa gick in i arken; då kom floden och förgjorde dem allasammans.

²⁸Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

²⁸Likaledes, såsom det skedde på Lots tid: människorna åto och drucko, köpte och sålde, planterade och byggde,

²⁹De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

²⁹men på den dag då Lot gick ut från Sodom regnade eld och svavel ned från himmelen och förgjorde dem allasammans,

³⁰Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

³⁰alldeles på samma sätt skall det ske den dag då Människosonen uppenbaras.

³¹Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.

³¹Den som den dagen är på taket och har sitt bohag inne i huset, han må icke stiga ned för att hämta det; ej heller må den som är ute på marken vända tillbaka.

³²Emlékezzetek Lót feleségére!

³²Kommen ihåg Lots hustru.

³³Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

³³Den som står efter att vinna sitt liv, han skall mista det; men den som mister det, han skall rädda det.

³⁴Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

³⁴Jag säger eder: Den natten skola två ligga i samma säng; den ene skall bliva upptagen, den andre skall lämnas kvar.

³⁵Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

³⁵Två kvinnor skola mala tillhopa; den ena skall bliva upptagen, den andra skall lämnas kvar.»

³⁶Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

³⁶Då frågade de honom: »Var då, Herre?» Han svarade dem: »Där den döda kroppen är, dit skola ock rovfåglarna församla sig.»

³⁷És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.