¹Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

¹Och han framställde för dem en liknelse, för att lära dem att de alltid borde bedja, utan att förtröttas.

²Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

²Han sade: »I en stad fanns en domare som icke fruktade Gud och ej heller hade försyn för någon människa.

³Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

³I samma stad fanns ock en änka som åter och åter kom till honom och sade: 'Skaffa mig rätt av min motpart.'

⁴Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

⁴Till en tid ville han icke. Men omsider sade han vid sig själv: 'Det må nu vara, att jag icke fruktar Gud och ej heller har försyn för någon människa;

⁵Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

⁵likväl, eftersom denna änka är mig så besvärlig, vill jag ändå skaffa henne rätt, för att hon icke med sina ideliga besök skall alldeles pina ut mig.'»

⁶Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

⁶Och Herren tillade: »Hören vad den orättfärdige domaren här säger.

⁷Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?

⁷Skulle då Gud icke skaffa rätt åt sina utvalda, som ropa till honom dag och natt, och skulle han icke hava tålamod med dem?

⁸Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?

⁸Jag säger eder: Han skall snart skaffa dem rätt. Men skall väl Människosonen, när han kommer, finna tro här på jorden?»

⁹Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

⁹Ytterligare framställde han denna liknelse för somliga som förtröstade på sig själva och menade sig vara rättfärdiga, under det att de föraktade andra:

¹⁰Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.

¹⁰»Två män gingo upp i helgedomen för att bedja; den ene var en farisé och den andre en publikan.

¹¹A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.

¹¹Fariséen trädde fram och bad så för sig själv: 'Jag tackar dig, Gud, för att jag icke är såsom andra människor, rövare, orättrådiga, äktenskapsbrytare, ej heller såsom denne publikan.

¹²Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.

¹²Jag fastar två gånger i veckan; jag giver tionde av allt vad jag förvärvar.'

¹³A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!

¹³Men publikanen stod långt borta och ville icke ens lyfta sina ögon upp mot himmelen, utan slog sig för sitt bröst och sade: 'Gud, misskunda dig över mig syndare.' --

¹⁴Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

¹⁴Jag säger eder: Denne gick hem igen rättfärdig mer an den andre. Ty var och en som upphöjer sig, han skall bliva förödmjukad, men den som ödmjukar sig, han skall bliva upphöjd.»

¹⁵Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

¹⁵Man bar fram till honom också späda barn, för att han skulle röra vid dem; men när hans lärjungar sågo detta, visade de bort dem.

¹⁶De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.

¹⁶Då kallade Jesus barnen till sig, i det han sade: »Låten barnen komma till mig, och förmenen dem det icke; ty Guds rike hör sådana till.

¹⁷Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

¹⁷Sannerligen säger jag eder: Den som icke tager emot Guds rike såsom ett barn, han kommer aldrig ditin.»

¹⁸És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

¹⁸Och en överhetsperson frågade honom och sade: »Gode Mästare, vad skall jag göra för att få evigt liv till arvedel?»

¹⁹Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

¹⁹Jesus sade till honom: »Varför kallar du mig god? Ingen är god utom Gud allena.

²⁰A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

²⁰Buden känner du: 'Du skall icke begå äktenskapsbrott', 'Du skall icke dräpa', 'Du skall icke stjäla', 'Du skall icke bära falskt vittnesbörd', 'Hedra din fader och din moder.'»

²¹Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

²¹Då svarade han: »Allt detta har jag hållit från min ungdom.»

²²Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

²²När Jesus hörde detta, sade han till honom: »Ett återstår dig ännu: sälj allt vad du äger och dela ut åt de fattiga; då skall du få en skatt i himmelen. Och kom sedan och följ mig.»

²³Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

²³Men när han hörde detta, blev han djupt bedrövad, ty han var mycket rik.

²⁴És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

²⁴Då nu Jesus såg huru det var med honom, sade han: »Huru svårt är det icke för dem som hava penningar att komma in i Guds rike!

²⁵Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

²⁵Ja, det är lättare för en kamel att komma in genom ett nålsöga, än för den som är rik att komma in i Guds rike.»

²⁶A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

²⁶Då sade de som hörde detta: »Vem kan då bliva frälst?»

²⁷Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

²⁷Men han svarade: »Vad som är omöjligt för människor, det är möjligt för Gud.»

²⁸És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

²⁸Då sade Petrus: »Se, vi hava övergivit allt som var vårt och hava följt dig.»

²⁹Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

²⁹Han svarade dem: »Sannerligen säger jag eder: Ingen som för Guds rikes skull har övergivit hus, eller hustru, eller bröder, eller föräldrar eller barn,

³⁰A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.

³⁰ingen sådan finnes, som icke skall mångfaldigt igen redan här i tiden, och i den tillkommande tidsåldern evigt liv.»

³¹És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

³¹Och han tog till sig de tolv och sade till dem: »Se, vi gå nu upp till Jerusalem, och allt skall fullbordas, som genom profeterna är skrivet om Människosonen.

³²Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

³²Ty han skall bliva överlämnad åt hedningarna och bliva begabbad och skymfad och bespottad,

³³És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.

³³och de skola gissla honom och döda honom; men på tredje dagen skall han uppstå igen.»

³⁴Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

³⁴Och de förstodo intet härav; ja, detta som han talade var dem så fördolt, att de icke fattade vad som sades.

³⁵Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

³⁵Då han nu nalkades Jeriko, hände sig att en blind man satt vid vägen och tiggde.

³⁶És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

³⁶När denne hörde en hop människor gå där fram, frågade han vad det var.

³⁷Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

³⁷Och man omtalade för honom att det var Jesus från Nasaret som kom på vägen.

³⁸És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

³⁸Då ropade han och sade: »Jesus, Davids son, förbarma dig över mig.»

³⁹A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

³⁹Och de som gingo framför tillsade honom strängeligen att han skulle tiga; men han ropade ännu mycket mer: »Davids son, förbarma dig över mig.»

⁴⁰És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,

⁴⁰Då stannade Jesus och bjöd att mannen skulle ledas fram till honom. Och när han hade kommit fram, frågade han honom:

⁴¹Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.

⁴¹»Vad vill du att jag skall göra dig?» Han svarade: »Herre, låt mig få min syn.»

⁴²És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

⁴²Jesus sade till honom: »Hav din syn; din tro har hjälpt dig.»

⁴³És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.

⁴³Och strax fick han sin syn och följde honom och prisade Gud. Och allt folket som såg detta lovade Gud.