¹És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

¹Och en dag, då han undervisade folket i helgedomen och förkunnade evangelium, trädde översteprästerna och de skriftlärde, tillika med de äldste, fram

²És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

²och talade till honom och sade: »Säg oss, med vad myndighet gör du detta? Och vem är det som har rivit dig sådan myndighet?»

³Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:

³Han svarade och sade till dem: »Också jag vill ställa en fråga till eder; svaren mig på den.

⁴A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?

⁴Johannes' döpelse, var den från himmelen eller från människor?»

⁵Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

⁵Då överlade de med varandra och sade: »Om vi svara: 'Från himmelen' så frågar han: 'Varför trodden I honom då icke?'

⁶Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.

⁶Men om vi svara: 'Från människor', då kommer allt folket att stena oss, ty de äro förvissade om att Johannes var en profet.»

⁷Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]

⁷De svarade alltså att de icke visste varifrån den var.

⁸És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

⁸Då sade Jesus till dem: »Så säger icke heller jag eder med vad myndighet jag gör detta.»

⁹És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.

⁹Och han framställde för folket denna liknelse: »En man planterade en vingård och lejde ut den åt vingårdsmän och för utrikes för lång tid.

¹⁰És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

¹⁰När sedan rätta tiden var inne, sände han en tjänare till vingårdsmännen, för att de åt denne skulle lämna någon del av vingårdens frukt. Men vingårdsmännen misshandlade honom och läto honom gå tomhänt bort.

¹¹És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

¹¹Ytterligare sände han en annan tjänare. Också honom misshandlade och skymfade de och läto honom gå tomhänt bort.

¹²És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

¹²Ytterligare sände han en tredje. Men också denne slogo de blodig och drevo bort honom.

¹³Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

¹³Då sade vingårdens herre: 'Vad skall jag göra? Jo, jag vill sända min älskade son; för honom skola de väl ändå hava försyn.'

¹⁴De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!

¹⁴Men när vingårdsmannen fingo se honom, överlade de med varandra och sade: 'Denne är arvingen; låt oss dräpa honom, för att arvet må bliva vårt.'

¹⁵És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?

¹⁵Och de förde honom ut ur vingården och dräpte honom. »Vad skall nu vingårdens herre göra med dem?

¹⁶Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!

¹⁶Jo, han skall komma och förgöra de vingårdsmännen och lämna vingården åt andra.» När de hörde detta, sade de: »Bort det!»

¹⁷Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

¹⁷Då såg han på dem och sade: »Vad betyder då detta skriftens ord: 'Den sten som byggningsmännen förkastade, den har blivit en hörnsten'?

¹⁸Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

¹⁸Var och en som faller på den stenen, han skall bliva krossad; men den som stenen faller på, honom skall den söndersmula.»

¹⁹És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.

¹⁹Och de skriftlärde och översteprästerna hade gärna velat i samma stund gripa honom, men de fruktade för folket. Ty de förstodo att det var om dem som han hade talat i denna liknelse.

²⁰Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.

²⁰Och de vaktade på honom och sände ut några som försåtligen skulle låtsa sig vara rättsinniga män, för att dessa skulle fånga honom genom något hans ord, så att de skulle kunna överlämna honom åt överheten, i landshövdingens våld.

²¹Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

²¹Dessa frågade honom och sade: »Mästare, vi veta att du talar och undervisar rätt och icke har anseende till personen, utan lär om Guds väg vad sant är.

²²Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

²²Är det lovligt för oss att giva kejsaren skatt, eller är det icke lovligt?»

²³Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

²³Men han märkte deras illfundighet och sade till dem:

²⁴Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

²⁴»Låten mig se en penning. Vems bild och överskrift bär den?» De svarade: »Kejsarens.»

²⁵Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

²⁵Då sade han till dem: »Given alltså kejsaren vad kejsaren tillhör, och Gud vad Gud tillhör.»

²⁶És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.

²⁶Och de förmådde icke fånga honom genom något hans ord inför folket, utan förundrade sig över hans svar och tego.

²⁷Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,

²⁷Därefter trädde några sadducéer fram och ville påstå att det icke gives någon uppståndelse. Dessa frågade honom

²⁸Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.

²⁸och sade: »Mästare, Moses har givit oss den föreskriften, att om någon har en broder som är gift, men dör barnlös, så skall han taga sin broders hustru till akta och skaffa avkomma åt sin broder.

²⁹Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

²⁹Nu voro här sju bröder. Den förste tog sig en hustru, men dog barnlös.

³⁰A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;

³⁰Då tog den andre i ordningen henne

³¹Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

³¹och därefter den tredje; sammalunda alla sju. Men de dogo alla, utan att någon av dem lämnade barn efter sig.

³²Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

³²Slutligen dog ock hustrun.

³³A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

³³Vilken av dem skall då vid uppståndelsen få kvinnan till hustru? De hade ju alla sju tagit henne till hustru.»

³⁴És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

³⁴Jesus svarade dem: »Med den nuvarande tidsålderns barn är det så, att män taga sig hustrur, och hustrur givas åt män;

³⁵De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

³⁵men de som bliva aktade värdiga att få del i den nya tidsåldern och i uppståndelsen från de döda, med dem är det så, att varken män tag sig hustrur, eller hustrur givas män.

³⁶Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

³⁶De kunna ju ej heller mer dö ty de äro lika änglarna och äro, Guds söner, eftersom de hava blivit delaktiga av uppståndelsen.

³⁷Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

³⁷Men att de döda uppstå, det har ock Moses, på det ställe där det talas om törnbusken, givit till känna, när han kallar Herren 'Abrahams Gud och Isaks Gud och Jakobs Gud';

³⁸Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.

³⁸Och han är en Gud icke för döda, utan för levande, ty för honom leva alla.»

³⁹Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

³⁹Då svarade några av de skriftlärde och sade: »Mästare, du har talat rätt.»

⁴⁰És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.

⁴⁰De dristade sig nämligen icke att vidare ställa någon fråga på honom.

⁴¹Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

⁴¹Men han sade till dem: »Huru kan man säga att Messias är Davids son?

⁴²Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,

⁴²David själv säger ju i Psalmernas bok: Herren sade till min herre: Sätt dig på min högra sida,

⁴³Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

⁴³till dess jag har lagt dina fiender dig till en fotapall.'

⁴⁴Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?

⁴⁴David kallar honom alltså 'herre'; huru kan han då vara hans son?»

⁴⁵És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:

⁴⁵Och han sade till sina lärjungar, så att allt folket hörde det:

⁴⁶Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;

⁴⁶»Tagen eder till vara för de skriftlärde, som gärna gå omkring i fotsida kläder och gärna vilja bliva hälsade på torgen och gärna sitta främst i synagogorna och på de främsta platserna vid gästabuden --

⁴⁷Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

⁴⁷detta under det att de utsuga änkors hus, medan de för syns skull hålla långa baner. Del skola få en dess hårdare dom.»