¹Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

¹Hör, visheten ropar, och förståndet höjer sin röst.

²A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

²Uppe på höjderna står hon, vid vägen, där stigarna mötas.

³A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

³Invid portarna, vid ingången till staden där man träder in genom dörrarna, höjer hon sitt rop:

⁴Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

⁴Till eder, I man, vill jag ropa, och min röst skall utgå till människors barn.

⁵Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

⁵Lären klokhet, I fåkunnige, och I dårar, lären förstånd.

⁶Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

⁶Hören, ty om höga ting vill jag tala, och mina läppar skola upplåta sig till att säga vad rätt är.

⁷Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

⁷Ja, sanning skall min mun tala, en styggelse för mina läppar är ogudaktighet.

⁸Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

⁸Rättfärdiga äro alla min muns ord; i dem finnes intet falskt eller vrångt.

⁹Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

⁹De äro alla sanna för den förståndige och rätta för dem som hava funnit kunskap.

¹⁰Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

¹⁰Så tagen emot min tuktan hellre än silver, och kunskap hellre än utvalt guld.

¹¹Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

¹¹Ty visheten är bättre än pärlor; allt vad härligt som finnes går ej upp emot henne.

¹²Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

¹²Jag, visheten, är förtrogen med klokheten, och jag råder över eftertänksam insikt.

¹³Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

¹³Att frukta HERREN är att hata det onda; ja, högfärd, högmod, en ond vandel och en ränkfull mun, det hatar jag.

¹⁴Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

¹⁴Hos mig finnes råd och utväg; jag är förstånd, hos mig är makt.

¹⁵Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

¹⁵Genom mig regera konungarna och stadga furstarna vad rätt är.

¹⁶Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

¹⁶Genom mig härska härskarna och hövdingarna, ja, alla domare på jorden.

¹⁷Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

¹⁷Jag älskar dem som älska mig, och de som söka mig, de finna mig.

¹⁸Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

¹⁸Rikedom och ära vinnas hos mig, ädla skatter och rättfärdighet.

¹⁹Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

¹⁹Min frukt är bättre än guld, ja, finaste guld och den vinning jag skänker bättre än utvalt silver.

²⁰Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

²⁰På rättfärdighetens väg går jag fram, mitt på det rättas stigar,

²¹Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

²¹till att giva dem som älska mig en rik arvedel och till att fylla deras förrådshus.

²²Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

²²HERREN skapade mig såsom sitt förstlingsverk, i urminnes tid, innan han gjorde något annat.

²³Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

²³Från evighet är jag insatt, från begynnelsen, ända ifrån jordens urtidsdagar.

²⁴Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

²⁴Innan djupen voro till, blev jag född, innan källor ännu funnos, fyllda med vatten

²⁵Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

²⁵Förrän bergens grund var lagd, förrän höjderna funnos, blev jag född,

²⁶Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

²⁶när han ännu icke hade skapat land och mark, ej ens det första av jordkretsens stoft.

²⁷Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

²⁷När han beredde himmelen, var jag tillstädes, när han spände ett valv över djupet,

²⁸Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

²⁸när han fäste skyarna i höjden, när djupets källor bröto fram med makt,

²⁹Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

²⁹när han satte för havet dess gräns, så att vattnet icke skulle överträda hans befallning, när han fastställde jordens grundvalar --

³⁰Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

³⁰då fostrades jag såsom ett barn hos honom, då hade jag dag efter dag min lust och min lek inför hans ansikte beständigt;

³¹Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

³¹jag hade min lek på hans jordkrets och min lust bland människors barn.

³²És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

³²Så hören mig nu, I barn, ty saliga äro de som hålla mina vägar.

³³Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

³³Hören tuktan, så att I bliven visa, ja, låten henne icke fara.

³⁴Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

³⁴Säll är den människa som hör mig, så att hon vakar vid mina dörrar dag efter dag håller vakt vid dörrposterna i mina portar.

³⁵Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

³⁵Ty den som finner mig, han finner livet och undfår nåd från HERREN.

³⁶De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

³⁶Men den som går miste om mig han skadar sig själv; alla de som hata mig, de älska döden.