¹Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

¹Jag har HERREN kär, ty han hör min röst och mina böner.

²Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

²Ja, han har böjt sitt öra till mig; i hela mitt liv skall jag åkalla honom.

³Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

³Dödens band omvärvde mig, och dödsrikets ångest grep mig; jag kom i nöd och bedrövelse.

⁴És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

⁴Men jag åkallade HERRENS namn: »Ack HERRE, rädda min själ.»

⁵Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

⁵HERREN är nådig och rättfärdig, vår Gud är barmhärtig.

⁶Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

⁶HERREN bevarar de enfaldiga; jag var i elände, och han frälste mig.

⁷Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

⁷Vänd nu åter till din ro, min själ, ty HERREN har gjort väl mot dig.

⁸Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

⁸Ja, du har räddat min själ från döden, mitt öga från tårar, min fot ifrån fall;

⁹Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

⁹jag skall få vandra inför HERREN i de levandes land.

¹⁰Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

¹⁰Jag tror, ty därför talar jag, jag som var storligen plågad,

¹¹Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

¹¹jag som måste säga i min ångest: »Alla människor äro lögnaktiga.»

¹²Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

¹²Huru skall jag vedergälla HERREN alla hans välgärningar mot mig?

¹³A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

¹³Jag vill taga frälsningens bägare och åkalla HERRENS namn.

¹⁴Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

¹⁴Jag vill infria åt HERREN mina löften, ja, i hela hans folks åsyn.

¹⁵Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

¹⁵Dyrt aktad i HERRENS ögon är hans frommas död.

¹⁶Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

¹⁶Ack HERRE, jag är ju din tjänare, jag är din tjänare, din tjänarinnas son; du har lossat mina band.

¹⁷Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

¹⁷Dig vill jag offra lovets offer, och HERRENS namn vill jag åkalla.

¹⁸Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

¹⁸Jag vill infria åt HERREN mina löften, ja, i hela hans folks åsyn,

¹⁹Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

¹⁹i gårdarna till HERRENS hus, mitt i dig, Jerusalem. Halleluja!