¹Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren, till Seminít; en psalm av David.

²Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

²Fräls, HERRE; ty de fromma äro borta, de trogna äro försvunna ifrån människors barn.

³Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

³De tala lögn, den ene med den andre; med hala läppar tala de, och med dubbelt hjärta.

⁴Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

⁴HERREN utrote alla hala läppar, den tunga som talar stora ord,

⁵A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

⁵dem som säga: »Genom vår tunga äro vi starka, våra läppar stå oss bi; vem är herre över oss?»

⁶A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

⁶»Eftersom de arma lida övervåld och de fattiga klaga, vill jag nu stå upp», säger HERREN; »jag vill skaffa frälsning åt den som längtar därefter.»

⁷Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

⁷HERRENS tal är ett rent tal, likt silver som rinner ned mot jorden, luttrat i degeln, renat sju gånger.

⁸Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]

⁸Du, HERRE, skall bevara dem, du skall beskydda dem för detta släkte evinnerligen.

⁹Ty runt omkring dem vandra de ogudaktiga, då nu uselheten är rådande bland människors barn.