¹Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

¹För sångmästaren; av David. Till HERREN Har jag tagit min tillflykt. Huru kunnen I då säga till mig: »Flyn såsom fåglar till edert berg;

²Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

²ty se, de ogudaktiga spänna bågen, de hava lagt sin pil på strängen, för att i mörkret skjuta på de rättsinniga.

³Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

³När grundvalarna upprivas, vad kan då den rättfärdige uträtta?»

⁴Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

⁴HERREN är i sitt heliga tempel, HERRENS tron är i himmelen; hans ögon skåda, hans blickar pröva människors barn.

⁵Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

⁵HERREN prövar den rättfärdige; men den ogudaktige och den som älskar våld, dem hatar hans själ.

⁶Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

⁶Han skall låta ljungeldssnaror regna över de ogudaktiga; eld och svavel och glödande vind, det är den kalk som bliver dem beskärd.

⁷Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

⁷Ty HERREN är rättfärdig, han älskar rättfärdigheten; de redliga skola skåda hans ansikte.