¹Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

¹Varför, HERRE, står du så långt ifrån och fördöljer dig i nödens tider?

²A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

²Genom de ogudaktigas övermod måste den arme lida. Må de fångas i de ränker som de hava uttänkt!

³Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

³Ty den ogudaktige berömmer sig av sin själs lystnad, och den rovgirige talar förgripligt och föraktar HERREN.

⁴A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

⁴Den ogudaktige säger i sitt högmod: »Han frågar icke därefter.» »Det finnes ingen Gud», så äro alla hans tankar.

⁵Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

⁵Trygga äro alltid hans vägar, dina domar gå högt över hans blickar; alla sina ovänner räknar han för intet.

⁶Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

⁶Han säger i sitt hjärta: »Jag skall icke vackla, över mig skall i evighet ingen olycka komma.»

⁷Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

⁷Hans mun är full av förbannelse, av svek och förtryck; hans tunga gömmer olycka och fördärv.

⁸Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

⁸Han lägger sig i försåt vid gårdarna, i lönndom vill han dräpa den oskyldige; hans ögon lura på den olycklige.

⁹Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

⁹Han ligger i försåt på lönnligt ställe, såsom ett lejon i sitt snår, han ligger i försåt för att gripa den arme; han griper den arme, i det han drager honom in i sitt nät.

¹⁰Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

¹⁰Han trycker sig ned, han ligger på lur, och de olyckliga falla i hans klor.

¹¹Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

¹¹Han säger i sitt hjärta: »Gud förgäter det, han har dolt sitt ansikte, han ser det aldrig.»

¹²Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

¹²Stå upp, HERRE; Gud, upplyft din hand, förgät icke de arma.

¹³Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

¹³Varför skall den ogudaktige få förakta Gud och säga i sitt hjärta att du icke frågar därefter?

¹⁴Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

¹⁴Du har ju sett det, ty du giver akt på olycka och jämmer, för att taga det i din hand. Åt dig överlämnar den olycklige sin sak; du blev den faderlöses hjälpare.

¹⁵Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

¹⁵Bryt sönder den ogudaktiges arm, och hemsök de ondas ogudaktighet, så att du icke mer finner den.

¹⁶Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

¹⁶Ja, HERREN är konung alltid och evinnerligen; hedningarna utrotas ur hans land.

¹⁷A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

¹⁷De ödmjukas trängtan hör du, HERRE; du gör deras hjärtan ståndaktiga; du låter ditt öra giva akt

¹⁸Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

¹⁸för att skaffa den faderlöse och förtryckte rätt, så att människor, komna av jord, ej längre vålla skräck.