¹Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren, till Mutlabbén; en psalm av David.

²Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

²Jag vill tacka HERREN av allt mitt hjärta; jag vill förtälja alla dina under.

³Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

³Jag vill vara glad och fröjdas i dig, jag vill lovsjunga ditt namn, du den Högste.

⁴Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

⁴Ty mina fiender vika tillbaka, de falla och förgås för ditt ansikte.

⁵Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

⁵Ja, du har utfört min rätt och min sak; du sitter på din tron såsom en rättfärdig domare.

⁶Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

⁶Du har näpst hedningarna och förgjort de ogudaktiga; deras namn har du utplånat för alltid och evinnerligen.

⁷Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

⁷Fienderna äro nedgjorda, utrotade för alltid; deras städer har du omstörtat, deras åminnelse har förgåtts.

⁸Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.

⁸Men HERREN tronar evinnerligen, sin stol har han berett till doms;

⁹És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

⁹och han skall döma jordens krets med rättfärdighet, han skall skipa lag bland folken med rättvisa.

¹⁰És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

¹⁰Så vare då HERREN en borg för den förtryckte, en borg i nödens tider.

¹¹Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

¹¹Och må de som känna ditt namn förtrösta på dig; ty du övergiver icke dem som söka dig, HERRE.

¹²Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

¹²Lovsjungen HERREN, som bor i Sion, förkunnen bland folken hans gärningar.

¹³Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

¹³Ty han som utkräver blodskulder har kommit ihåg dem; han har icke förgätit de betrycktas klagorop.

¹⁴Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

¹⁴Var mig nådig, HERRE; se huru jag plågas av dem som hata mig, du som lyfter mig upp från dödens portar;

¹⁵Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

¹⁵på det att jag må förtälja allt ditt lov och i dottern Sions portar fröjda mig över din frälsning.

¹⁶Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

¹⁶Hedningarna hava sjunkit ned i den grav som de grävde; i det nät som de lade ut har deras fot blivit fångad.

¹⁷Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

¹⁷HERREN har gjort sig känd, han har hållit dom; han snärjer den ogudaktige i hans händers verk. Higgajón. Sela.

¹⁸Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

¹⁸DE ogudaktiga vika tillbaka, ned i dödsriket, alla hedningar, de som förgäta Gud.

¹⁹Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

¹⁹Ty icke för alltid skall den fattige vara förgäten, de betrycktas hopp skall ej varda om intet evinnerligen.

²⁰Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]

²⁰Stå upp, HERRE; låt icke människor få överhanden, låt hedningarna bliva dömda inför ditt ansikte.

²¹Låt, o HERRE, förskräckelse komma över dem; må hedningarna förnimma att de äro människor. Sela.