¹Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren, till Gittít; en psalm av David.

²Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.

²HERRE, vår Herre, huru härligt är icke ditt namn över hela jorden, du som har satt ditt majestät på himmelen!

³A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.

³Av barns och spenabarns mun har du upprättat en makt, för dina ovänners skull, till att nedslå fienden och den hämndgirige.

⁴Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

⁴När jag ser din himmel, dina fingrars verk, månen och stjärnorna, som du har berett,

⁵Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

⁵vad är då en människa, att du tänker på henne, eller en människoson, att du låter dig vårda om honom.

⁶Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!

⁶Dock gjorde du honom nästan till ett gudaväsen; med ära och härlighet krönte du honom.

⁷Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

⁷Du satte honom till herre över dina händers verk; allt lade du under hans fötter:

⁸Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;

⁸får och oxar, allasammans, så ock vildmarkens djur,

⁹Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]

⁹fåglarna under himmelen och fiskarna i havet, vad som vandrar havens vägar.

¹⁰HERRE, vår Herre, huru härligt är icke ditt namn över hela jorden!