¹Grádicsok éneke.

¹En vallfartssång. Jag ropar till HERREN i min nöd, och han svarar mig.

²Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!

²HERRE, rädda min själ från lögnaktiga läppar, från en falsk tunga.

³Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

³Varmed bliver du lönad, både nu och allt framgent, du falska tunga?

⁴Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

⁴Jo, med en våldsverkares skarpa pilar och med glödande ginstkol.

⁵Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

⁵Ve mig, att jag måste dväljas i Meseks land och bo ibland Kedars hyddor!

⁶Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

⁶Länge nog har min själ måst bo ibland dem som hata friden.

⁷Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]

⁷Jag själv håller frid, men säger jag blott ett ord, äro de redo till strid.