¹Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

¹Saliga äro de vilkas väg är ostrafflig, de som vandra efter HERRENS lag.

²Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

²Saliga äro de som taga hans vittnesbörd i akt, de som av allt hjärta söka honom,

³És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

³de som icke göra vad orätt är, utan vandra på hans vägar.

⁴Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

⁴Du har givit befallningar, för att de skola hållas med all flit.

⁵Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

⁵O att mina vägar vore rätta, så att jag hölle dina stadgar!

⁶Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

⁶Då skulle jag icke komma på skam, när jag skådade på alla dina bud.

⁷Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

⁷Jag vill tacka dig av uppriktigt hjärta, när jag får lära din rättfärdighets rätter.

⁸A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

⁸Dina stadgar vill jag hålla; övergiv mig icke så helt och hållet.

⁹Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

⁹Huru skall en yngling bevara sin väg obesmittad? När han håller sig efter ditt ord.

¹⁰Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

¹⁰Jag söker dig av allt mitt hjärta; låt mig icke fara vilse från dina bud.

¹¹Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

¹¹Jag gömmer ditt tal i mitt hjärta, för att jag icke skall synda mot dig.

¹²Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

¹²Lovad vare du, HERRE! Lär mig dina stadgar.

¹³Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

¹³Med mina läppar förtäljer jag alla din muns rätter.

¹⁴Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

¹⁴Jag fröjdar mig över dina vittnesbörds väg såsom över alla skatter.

¹⁵A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

¹⁵Jag vill begrunda dina befallningar och skåda på dina stigar.

¹⁶Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

¹⁶Jag har min lust i dina stadgar, jag förgäter icke ditt ord.

¹⁷Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

¹⁷Gör väl mot din tjänare, så att jag får leva, då vill jag hålla ditt ord.

¹⁸Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

¹⁸Öppna mina ögon, så att jag kan skåda undren i din lag.

¹⁹Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

¹⁹Jag är en främling på jorden; fördölj icke dina bud för mig.

²⁰Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

²⁰Min själ är sönderkrossad av ständig trängtan efter dina rätter.

²¹Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

²¹Du näpser de fräcka, de förbannade, dem som fara vilse från dina bud.

²²Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

²²Tag bort ifrån mig smälek och förakt, ty jag tager i akt dina vittnesbörd.

²³Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

²³Ja, furstar sitta och lägga råd mot mig, men din tjänare begrundar dina stadgar;

²⁴A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

²⁴ja, dina vittnesbörd äro min lust, de äro mina rådgivare.

²⁵Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

²⁵Min själ ligger nedtryckt i stoftet; behåll mig vid liv efter ditt ord.

²⁶Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

²⁶Jag förtäljde om mina vägar, och du svarade mig; lär mig dina stadgar.

²⁷Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

²⁷Lär mig att förstå dina befallningars väg, så vill jag begrunda dina under.

²⁸Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

²⁸Min själ gråter av bedrövelse; upprätta mig efter ditt ord.

²⁹A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

²⁹Låt lögnens väg vara fjärran ifrån mig, och förunna mig din undervisning.

³⁰Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

³⁰Jag har utvalt sanningens väg, dina rätter har jag ställt framför mig.

³¹Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

³¹Jag håller mig till dina vittnesbörd; HERRE, låt mig icke komma på skam.

³²A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

³²Jag vill löpa dina buds väg, ty du tröstar mitt hjärta.

³³Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

³³Visa mig, HERRE, dina stadgars väg, så vill jag taga den i akt intill änden.

³⁴Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

³⁴Giv mig förstånd, så vill jag taga din lag i akt och hålla den av allt hjärta.

³⁵Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

³⁵Led mig på dina buds stig, ty till den har jag behag.

³⁶Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

³⁶Böj mitt hjärta till dina vittnesbörd, och låt det icke vika av till orätt vinning.

³⁷Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

³⁷Vänd bort mina ögon, så att de icke se efter fåfänglighet; behåll mig vid liv på dina vägar.

³⁸Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

³⁸Uppfyll på din tjänare ditt tal, ty det leder till din fruktan.

³⁹Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

³⁹Vänd bort ifrån mig den smälek som jag fruktar; ty dina rätter äro goda.

⁴⁰Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

⁴⁰Se, jag längtar efter dina befallningar; behåll mig vid liv genom din rättfärdighet.

⁴¹És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

⁴¹Din nåd komme över mig, HERRE, din frälsning efter ditt tal;

⁴²Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

⁴²Så kan jag giva den svar, som smädar mig; ty jag förtröstar på ditt ord.

⁴³És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

⁴³Ryck icke sanningens ord så helt och hållet bort ifrån min mun, ty jag hoppas på dina domar.

⁴⁴És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

⁴⁴Så vill jag hålla din lag beständigt, ja, alltid och evinnerligen.

⁴⁵És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

⁴⁵Låt mig gå fram på rymlig plats, ty jag begrundar dina befallningar.

⁴⁶És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

⁴⁶Jag vill tala om dina vittnesbörd inför konungar, och jag skall icke komma på skam.

⁴⁷És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

⁴⁷Jag vill hava min lust i dina bud, ty de äro mig kära;

⁴⁸És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

⁴⁸jag vill lyfta mina händer upp till dina bud, ty de äro mig kära, och jag vill begrunda dina stadgar.

⁴⁹Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

⁴⁹Tänk på ordet till din tjänare, eftersom du har givit mig hopp.

⁵⁰Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

⁵⁰Det är min tröst i mitt lidande att ditt tal behåller mig vid liv.

⁵¹A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

⁵¹De fräcka bespotta mig övermåttan; likväl viker jag icke ifrån din lag.

⁵²Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

⁵²Jag tänker på dina domar i forna tider, HERRE, och jag varder tröstar.

⁵³Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

⁵³Glödande harm griper mig för de ogudaktigas skull, därför att de övergiva din lag.

⁵⁴Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

⁵⁴Dina stadgar äro lovsånger för mig i det hus där jag dväljes.

⁵⁵Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

⁵⁵Jag tänker om natten på ditt namn, HERRE, och jag håller din lag.

⁵⁶Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

⁵⁶Detta har blivit mig beskärt: att jag får taga dina befallningar i akt.

⁵⁷Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

⁵⁷Min del är HERREN; jag har beslutit att hålla dina ord.

⁵⁸Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

⁵⁸Jag bönfaller inför dig av allt hjärta; var mig nådig efter ditt tal.

⁵⁹Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

⁵⁹Jag betänker mina vägar och vänder mina fötter till dina vittnesbörd.

⁶⁰Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

⁶⁰Jag skyndar mig och dröjer icke att hålla dina bud.

⁶¹Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

⁶¹De ogudaktigas snaror omgiva mig, men jag förgäter icke din lag.

⁶²Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

⁶²Mitt i natten står jag upp för att tacka dig för din rättfärdighets rätter.

⁶³Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

⁶³Jag sluter mig till alla dem som frukta dig och till dem som hålla dina befallningar.

⁶⁴A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

⁶⁴Jorden är full av din nåd, o HERRE; lär mig dina stadgar.

⁶⁵Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

⁶⁵Du gör din tjänare gott, HERRE, efter ditt ord.

⁶⁶Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

⁶⁶Lär mig gott förstånd och kunskap, ty jag tror på dina bud.

⁶⁷Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

⁶⁷Förrän jag fick lida, for jag vilse, men nu håller jag mig vid ditt tal.

⁶⁸Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

⁶⁸Du är god och gör vad gott är; lär mig dina stadgar.

⁶⁹A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

⁶⁹De fräcka hopspinna lögn mot mig, men jag vill av allt hjärta taga dina befallningar i akt.

⁷⁰Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁰Deras hjärtan äro okänsliga såsom fett, men jag har min lust i din lag.

⁷¹Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

⁷¹Det var mig gott att jag vart tuktad, så att jag fick lära mig dina stadgar.

⁷²A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

⁷²Din muns lag är mig bättre än tusentals stycken guld och silver.

⁷³A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

⁷³Dina händer hava gjort och berett mig; giv mig förstånd, så att jag kan lära dina bud.

⁷⁴A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

⁷⁴De som frukta dig skola se mig och glädjas, ty jag hoppas på ditt ord.

⁷⁵Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

⁷⁵HERRE, jag vet att dina domar äro rättfärdiga, och att du har tuktat mig i trofasthet.

⁷⁶Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

⁷⁶Din nåd vare min tröst, såsom du har lovat din tjänare.

⁷⁷Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁷Din barmhärtighet komme över mig, så att jag får leva; ty din lag är min lust.

⁷⁸Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

⁷⁸På skam komme de fräcka, ty de hava gjort mig orätt utan sak; men jag vill begrunda dina befallningar.

⁷⁹Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

⁷⁹Till mig må de vända sig, som frukta dig, och de om känna dina vittnesbörd.

⁸⁰Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

⁸⁰Mitt hjärta vare ostraffligt i dina stadgar, så att jag icke kommer på skam.

⁸¹Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

⁸¹Min själ trängtar efter din frälsning, jag hoppas på ditt ord.

⁸²A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

⁸²Mina ögon trängta efter ditt tal, och jag säger: »När vill du trösta mig?»

⁸³Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

⁸³Ty jag är såsom en vinlägel i rök, men jag förgäter icke dina stadgar.

⁸⁴Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

⁸⁴Huru få äro icke din tjänares dagar! När vill du hålla dom över mina förföljare?

⁸⁵Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

⁸⁵De fräcka gräva gropar för mig, de som icke leva efter din lag.

⁸⁶Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

⁸⁶Alla dina bud äro sanning; utan sak förföljer man mig; hjälp mig.

⁸⁷Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

⁸⁷De hava så när fördärvat mig på jorden, fastän jag icke har övergivit dina befallningar.

⁸⁸A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

⁸⁸Behåll mig vid liv efter din nåd, så vill jag hålla din muns vittnesbörd.

⁸⁹Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

⁸⁹Evinnerligen, HERRE, står ditt ord fast i himmelen.

⁹⁰Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

⁹⁰Från släkte till släkte varar din trofasthet; du har grundat jorden, och den består.

⁹¹A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

⁹¹Till att utföra dina rätter består allt än i dag, ty allting måste tjäna dig.

⁹²Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

⁹²Om din lag icke hade varit min lust, så hade jag förgåtts i mitt elände.

⁹³Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

⁹³Aldrig skall jag förgäta dina befallningar, ty genom dem har du behållit mig vid liv.

⁹⁴Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

⁹⁴Jag är din, fräls mig; ty jag begrundar dina befallningar.

⁹⁵Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

⁹⁵På mig vakta de ogudaktiga för att förgöra mig; men jag aktar på dina vittnesbörd.

⁹⁶Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

⁹⁶På all annan fullkomlighet har jag sett en ände, men ditt bud är omätligt i vidd.

⁹⁷Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

⁹⁷Huru kär har jag icke din lag! Hela dagen begrundar jag den.

⁹⁸Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

⁹⁸Visare än mina fiender äro, göra mig dina bud, ty de tillhöra mig för evig tid.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

⁹⁹Jag är klokare än alla mina lärare, ty jag begrundar dina vittnesbörd.

¹⁰⁰Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

¹⁰⁰Jag är förståndigare än de gamle, ty jag tager dina befallningar i akt.

¹⁰¹Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

¹⁰¹Jag avhåller mina fötter ifrån alla onda vägar, för att jag må hålla ditt ord.

¹⁰²Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

¹⁰²Jag viker icke ifrån dina rätter, ty du undervisar mig.

¹⁰³Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

¹⁰³Huru ljuvt för min tunga är icke ditt tal! Det är ljuvare än honung för min mun.

¹⁰⁴A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

¹⁰⁴Av dina befallningar får jag förstånd; därför hatar jag alla lögnens vägar.

¹⁰⁵Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

¹⁰⁵Ditt ord är mina fötters lykta och ett ljus på min stig.

¹⁰⁶Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

¹⁰⁶Jag har svurit och hållit det: att taga din rättfärdighets rätter i akt.

¹⁰⁷Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

¹⁰⁷Jag är storligen plågad; HERRE, behåll mig vid liv efter ditt ord.

¹⁰⁸Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

¹⁰⁸Låt min muns frivilliga offer behaga dig, HERRE, och lär mig dina rätter.

¹⁰⁹Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

¹⁰⁹Jag bär min själ alltid i min hand, men jag förgäter icke din lag.

¹¹⁰Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

¹¹⁰De ogudaktiga lägga ut snaror för mig, men jag far icke vilse från dina befallningar.

¹¹¹A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

¹¹¹Jag har dina vittnesbörd till min eviga arvedel, ty de äro mitt hjärtas fröjd.

¹¹²Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

¹¹²Jag har böjt mitt hjärta till att göra efter dina stadgar, alltid och intill änden.

¹¹³Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

¹¹³Jag hatar dem som halta på båda sidor, men din lag har jag kär.

¹¹⁴Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

¹¹⁴Du är mitt beskärm och min sköld; jag hoppas på ditt ord.

¹¹⁵Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

¹¹⁵Viken bort ifrån mig, I onde; jag vill taga min Guds bud i akt.

¹¹⁶Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

¹¹⁶Uppehåll mig efter ditt tal, så att jag får leva, och låt mig icke komma på skam med mitt hopp.

¹¹⁷Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

¹¹⁷Stöd mig, så att jag varder frälst, så vill jag alltid se med lust på dina stadgar.

¹¹⁸Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

¹¹⁸Du aktar för intet alla som fara vilse från dina stadgar, ty förgäves är deras svek.

¹¹⁹Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

¹¹⁹Du förkastar såsom slagg alla ogudaktiga på jorden; därför har jag dina vittnesbörd kära.

¹²⁰Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

¹²⁰Av fruktan för dig ryser mitt kött, och jag rädes för dina domar.

¹²¹Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

¹²¹Jag övar rätt och rättfärdighet; du skall icke överlämna mig åt mina förtryckare.

¹²²Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

¹²²Tag dig an din tjänares sak, och låt det gå honom väl; låt icke de fräcka förtrycka mig.

¹²³Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

¹²³Mina ögon trängta efter din frälsning och efter din rättfärdighets tal.

¹²⁴Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

¹²⁴Gör med din tjänare efter din nåd, och lär mig dina stadgar.

¹²⁵Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

¹²⁵Jag är din tjänare; giv mig förstånd, så att jag kan känna dina vittnesbörd.

¹²⁶Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

¹²⁶Det är tid för HERREN att handla, ty de hava gjort din lag om intet.

¹²⁷Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

¹²⁷Därför har jag dina bud kära mer än guld, jag, mer än fint guld.

¹²⁸Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

¹²⁸Därför håller jag alla dina befallningar i allo för rätta, men alla lögnens vägar hatar jag.

¹²⁹Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

¹²⁹Underbara äro dina vittnesbörd, därför tager min själ dem i akt.

¹³⁰A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

¹³⁰När dina ord upplåtas, giva de ljus och skänka förstånd åt de enfaldiga.

¹³¹Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

¹³¹Jag spärrar upp min mun och flämtar, ty jag längtar ivrigt efter dina bud.

¹³²Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

¹³²Vänd dig till mig och var mig nådig, såsom rätt är mot dem som hava ditt namn kärt.

¹³³Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

¹³³Gör mina steg fasta genom ditt tal, och låt ingen orätt varda mig övermäktig.

¹³⁴Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

¹³⁴Förlossa mig från människors förtryck, så vill jag hålla dina befallningar.

¹³⁵A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

¹³⁵Låt ditt ansikte lysa över din tjänare, och lär mig dina stadgar.

¹³⁶Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

¹³⁶Vattenbäckar rinna ned från mina ögon, därför att man icke håller din lag.

¹³⁷Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

¹³⁷HERRE, du är rättfärdig, och dina domar äro rättvisa.

¹³⁸A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

¹³⁸Du har påbjudit dina vittnesbörd i rättfärdighet och i stor trofasthet.

¹³⁹Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

¹³⁹Jag förtäres av nitälskan, därför att mina ovänner förgäta dina ord.

¹⁴⁰Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

¹⁴⁰Ditt tal är väl luttrat, och din tjänare har det kärt.

¹⁴¹Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

¹⁴¹Jag är ringa och föraktad, men jag förgäter icke dina befallningar.

¹⁴²A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

¹⁴²Din rättfärdighet är en evig rättfärdighet, och din lag är sanning.

¹⁴³Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

¹⁴³Nöd och trångmål hava träffat mig, men dina bud äro min lust.

¹⁴⁴A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

¹⁴⁴Dina vittnesbörd äro rättfärdiga evinnerligen; giv mig förstånd, så att jag får leva.

¹⁴⁵Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

¹⁴⁵Jag ropar av allt hjärta, svara mig, HERRE; jag vill taga dina stadgar i akt.

¹⁴⁶Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

¹⁴⁶Jag ropar till dig, fräls mig, så vill jag hålla dina vittnesbörd.

¹⁴⁷Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

¹⁴⁷Jag kommer tidigt i morgongryningen och ropar; jag hoppas på dina ord.

¹⁴⁸Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

¹⁴⁸Mina ögon hasta före nattens väkter till att begrunda ditt tal.

¹⁴⁹Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

¹⁴⁹Hör min röst efter din nåd; HERRE, behåll mig vid liv efter dina rätter.

¹⁵⁰Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

¹⁵⁰Nära äro de som jaga efter skändlighet, de som äro långt ifrån din lag.

¹⁵¹Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

¹⁵¹Nära är ock du, HERRE, och alla dina bud äro sanning.

¹⁵²Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

¹⁵²Längesedan vet jag genom dina vittnesbörd att du har stadgat dem för evig tid.

¹⁵³Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

¹⁵³Se till mitt lidande och rädda mig, ty jag förgäter icke din lag.

¹⁵⁴Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁴Utför min sak och förlossa mig; behåll mig vid liv efter ditt tal.

¹⁵⁵Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

¹⁵⁵Frälsning är långt borta från de ogudaktiga, ty de fråga icke efter dina stadgar.

¹⁵⁶Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

¹⁵⁶HERRE, din barmhärtighet är stor; behåll mig vid liv efter dina rätter.

¹⁵⁷Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

¹⁵⁷Mina förföljare och ovänner äro många, men jag viker icke ifrån dina vittnesbörd.

¹⁵⁸Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

¹⁵⁸När jag ser de trolösa, känner jag leda vid dem, därför att de icke hålla sig vid ditt tal.

¹⁵⁹Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁹Se därtill att jag har dina befallningar kära; HERRE, behåll mig vid liv efter din nåd.

¹⁶⁰A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

¹⁶⁰Summan av ditt ord är sanning, och alla din rättfärdighets rätter vara evinnerligen.

¹⁶¹A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

¹⁶¹Furstar förfölja mig utan sak, men mitt hjärta fruktar för dina ord.

¹⁶²Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

¹⁶²Jag fröjdar mig över ditt tal såsom den som vinner stort byte.

¹⁶³A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

¹⁶³Jag hatar lögnen, den skall vara mig en styggelse; men din lag har jag kär.

¹⁶⁴Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

¹⁶⁴Jag lovar dig sju gånger om dagen för din rättfärdighets rätter.

¹⁶⁵A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

¹⁶⁵Stor frid äga de som hava din lag kär, och intet finnes, som bringar dem på fall.

¹⁶⁶Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

¹⁶⁶Jag väntar efter din frälsning, HERRE, och jag gör efter dina bud.

¹⁶⁷Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

¹⁶⁷Min själ håller dina vittnesbörd, och jag har dem storligen kära.

¹⁶⁸Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

¹⁶⁸Jag håller dina befallningar och vittnesbörd, ty du känner alla mina vägar.

¹⁶⁹Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

¹⁶⁹HERRE, mitt rop komme inför ditt ansikte; giv mig förstånd efter ditt ord.

¹⁷⁰Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

¹⁷⁰Min bön komme inför ditt ansikte; rädda mig efter ditt tal.

¹⁷¹Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

¹⁷¹Mina läppar må flöda över av lov, ty du lär mig dina stadgar.

¹⁷²Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

¹⁷²Min tunga sjunge om ditt ord, ty alla dina bud äro rättfärdiga.

¹⁷³Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

¹⁷³Din hand vare mig till hjälp, ty jag har utvalt dina befallningar.

¹⁷⁴Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

¹⁷⁴Jag längtar efter din frälsning, HERRE, och din lag är min lust.

¹⁷⁵Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

¹⁷⁵Låt min själ leva, så skall hon lova dig; och låt dina rätter hjälpa mig.

¹⁷⁶Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

¹⁷⁶Om jag far vilse, så uppsök din tjänare såsom ett förlorat får, ty jag förgäter icke dina bud.