¹Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren; en psalm av David.

²Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

²Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt; låt mig aldrig komma på skam, befria mig genom din rättfärdighet.

³Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

³Böj ditt öra till mig, rädda mig snarligen; var mig en fast klippa, en bort till min frälsning.

⁴Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

⁴Ty du är mitt bergfäste och min bort, och du skall, för ditt namns skull, leda och föra mig.

⁵Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

⁵Du skall draga mig ur det nät som de lade ut för mig; ty du är mitt värn.

⁶Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

⁶I din hand befaller jag min ande; du förlossar mig, HERRE, du trofaste Gud.

⁷Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

⁷Jag hatar dem som hålla sig till fåfängliga avgudar, men jag förtröstar på HERREN.

⁸Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

⁸Jag vill fröjda mig och vara glad över din nåd, att du ser till mitt lidande, att du låter dig vårda om min själ i nöden

⁹És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

⁹och icke överlämnar mig i fiendens hand, utan ställer mina fötter på rymlig plats.

¹⁰Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

¹⁰Var mig nådig, HERRE, ty jag är i nöd; av sorg är mitt öga förmörkat, ja, min själ såväl som min kropp.

¹¹Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

¹¹Ty mitt liv har försvunnit i bedrövelse och mina år i suckan; min kraft är bruten genom min missgärning, och benen i min kropp äro maktlösa.

¹²Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

¹²För alla mina ovänners skull har jag blivit till smälek, ja, till stor smälek för mina grannar och till skräck för mina förtrogna; de som se mig på gatan fly undan för mig.

¹³Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

¹³Jag är bortglömd ur hjärtat, såsom vore jag död; jag har blivit såsom ett sönderslaget kärl.

¹⁴Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

¹⁴Ty jag hör mig förtalas av många; skräck från alla sidor! De rådslå med varandra mot mig och stämpla för att taga mitt liv.

¹⁵De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

¹⁵Men jag förtröstar på dig, HERRE; jag säger: »Du är min Gud.»

¹⁶Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

¹⁶Min tid står i dina händer; rädda mig från mina fienders hand och mina förföljare.

¹⁷Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

¹⁷Låt ditt ansikte lysa över din tjänare; fräls mig genom din nåd.

¹⁸Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

¹⁸HERRE, låt mig icke komma på skam, ty jag åkallar dig; låt de ogudaktiga komma på skam och varda tystade i dödsriket.

¹⁹A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

¹⁹Må lögnaktiga läppar förstummas, de som tala vad fräckt är mot den rättfärdige, med högmod och förakt.

²⁰Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

²⁰Huru stor är icke din godhet, den du förvarar åt dem som frukta dig, och den du bevisar inför människors barn mot dem som taga sin tillflykt till dig!

²¹Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

²¹Du beskärmar dem i ditt ansiktes beskärm mot människors sammangaddning; du döljer dem i din hydda mot tungors angrepp.

²²Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

²²Lovad vare HERREN, ty han har bevisat mig sin underbara nåd genom att beskära mig en fast stad!

²³Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

²³Ty väl sade jag i min ångest: »Jag är bortdriven från dina ögon.» Likväl hörde du mina böners ljud, när jag ropade till dig.

²⁴Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]

²⁴Älsken HERREN, alla I hans fromme. HERREN bevarar de trogna, men han vedergäller i fullt mått den som över högmod.

²⁵Varen frimodiga och oförfärade i edra hjärtan, alla I som sätten edert hopp till HERREN.