¹Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

¹En psalm, en sång av David, vid templets invigning.

²Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

²Jag vill upphöja dig, HERRE, ty du har dragit mig ur djupet, du har icke låtit mina fiender glädja sig över mig.

³Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

³HERRE, min Gud, jag ropade till dig, och du helade mig.

⁴Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

⁴HERRE, du förde min själ upp ur dödsriket, du tog mig levande ut från dem som foro ned i graven.

⁵Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

⁵Lovsjungen HERREN, I hans fromme, och prisen hans heliga namn.

⁶Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

⁶Ty ett ögonblick varar hans vrede, men hela livet hans nåd; om aftonen gästar gråt, men om morgonen kommer jubel.

⁷Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

⁷Jag sade, när det gick mig väl: »Jag skall aldrig vackla.»

⁸Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

⁸HERRE, i din nåd hade du gjort mitt berg starkt; men du fördolde ditt ansikte, då förskräcktes jag.

⁹Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

⁹Till dig, HERRE, ropade jag, och till Herren bad jag:

¹⁰Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

¹⁰»Vad vinning har du av mitt blod, eller därav att jag far ned i graven? Kan stoftet tacka dig, kan det förkunna din trofasthet?

¹¹Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

¹¹Hör, o HERRE, och var mig nådig; HERRE, var min hjälpare.»

¹²Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]

¹²Då förvandlade du min klagan i fröjdesprång; du klädde av mig sorgens dräkt och omgjordade mig med glädje.

¹³Därför skall min ära lovsjunga dig, utan att tystna; HERRE, min Gud, jag vill tacka dig evinnerligen.