¹Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

¹För sångmästaren; en psalm av David.

²Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

²Hör, o Gud, min röst, när jag klagar, bevara mitt liv, ty fienden förskräcker mig.

³Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

³Fördölj mig för de ondas hemliga råd, för ogärningsmännens larmande hop;

⁴A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

⁴ty de vässa sina tungor likasom svärd, med bittra ord lägga de an såsom med pilar,

⁵Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

⁵för att i lönndom skjuta den ostrafflige; plötsligt skjuta de på honom, utan försyn.

⁶Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

⁶De befästa sig i sitt onda uppsåt, de orda om huru de skola lägga ut snaror; de säga: »Vem skulle se oss?»

⁷Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

⁷De tänka ut onda anslag: »Nu äro vi redo med det råd vi hava uttänkt!» Ja, djupa äro männens tankar och hjärtan.

⁸De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

⁸Då skjuter Gud dem; plötsligt sårar dem hans pil.

⁹És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

⁹De bringas på fall och få straff för sina tungors skull; var och en som ser dem rister huvudet.

¹⁰Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

¹⁰Och alla människor varda förskräckta; de förkunna vad Gud har gjort och förstå hans verk.

¹¹Den rättfärdige skall glädja sig i HERREN och taga sin tillflykt till honom, och alla rättsinniga skola berömma sig.