¹Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

¹För sångmästaren; av David; en psalm, en sång.

²Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

²Gud står upp; hans fiender varda förskingrade, och de som hata honom fly för hans ansikte.

³A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

³Såsom rök fördrives, så fördrivas de av dig; likasom vaxet smälter för eld, så förgås de ogudaktiga för Guds ansikte.

⁴Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

⁴Men de rättfärdiga äro glada, de fröjda sig inför Gud och jubla i glädje.

⁵Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

⁵Sjungen till Guds ära, lovsägen hans namn. Gören väg för honom som drager fram genom öknarna. Hans namn är HERREN, fröjdens inför honom;

⁶Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

⁶de faderlösas fader och änkors försvarare, Gud i sin heliga boning,

⁷Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

⁷en Gud som förhjälper de ensamma till ett hem, och som för de fångna ut till lycka; allenast de gensträviga måste bo i en öken.

⁸Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

⁸Gud, när du drog ut i spetsen för ditt folk, när du gick fram i ödemarken, Sela,

⁹A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

⁹då bävade jorden, då utgöt himmelen sina flöden inför Guds ansikte; ja, Sinai bävade för Guds ansikte; Israels Guds.

¹⁰Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

¹⁰Ett nåderikt regn lät du falla, o Gud; ditt arvland, som försmäktade, vederkvickte du.

¹¹Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

¹¹Din skara fick bo däri; genom din godhet beredde du det åt de betryckta, o Gud.

¹²Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

¹²Herren låter höra sitt ord, stor är skaran av kvinnor som båda glädje:

¹³A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

¹³»Härskarornas konungar fly, de fly, och husmodern därhemma får utskifta byte.

¹⁴Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

¹⁴Viljen I då ligga stilla inom edra hägnader? Duvans vingar äro höljda i silver, och hennes fjädrar skimra av guld.

¹⁵Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

¹⁵När den Allsmäktige förströr konungarna i landet, faller snö på Salmon.»

¹⁶Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

¹⁶Ett Guds berg är Basans berg, ett högtoppigt berg är Basans berg.

¹⁷Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

¹⁷Men varför sen I så avogt, I höga berg, på det berg som Gud har utkorat till sitt säte, det där ock HERREN skall bo för alltid?

¹⁸Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

¹⁸Guds vagnar äro tiotusenden, tusen och åter tusen; Herren drog fram med dem, Sinai är nu i helgedomen.

¹⁹Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

¹⁹Du for upp i höjden, du tog fångar, du undfick gåvor bland människorna, ja, också de gensträviga skola bo hos HERREN Gud.

²⁰Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

²⁰Lovad vare Herren! Dag efter dag bär han oss; Gud är vår frälsning. Sela.

²¹Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

²¹Gud är för oss en Gud som frälsar, och hos HERREN, Herren finnes räddning från döden.

²²Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

²²Men Gud sönderkrossar sina fienders huvuden, krossar hjässan på den som går där med skuld.

²³Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

²³Herren säger: »Från Basan skall jag hämta dem, från havets djup skall jag hämta dem upp,

²⁴Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

²⁴så att du kan stampa med din fot i blod och låta dina hundars tunga få sin del av fienderna.»

²⁵Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

²⁵Man ser, o Gud, ditt högtidståg, min Guds, min konungs, tåg inne i helgedomen.

²⁶Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

²⁶Främst gå sångare, harpospelare följa efter, mitt ibland unga kvinnor som slå på pukor.

²⁷A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

²⁷Lova Gud i församlingarna, loven Herren, I av Israels brunn.

²⁸Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

²⁸Där går Benjamin, den yngste, han för dem an; där går skaran av Juda furstar, Sebulons furstar, Naftalis furstar.

²⁹Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

²⁹Din Gud har beskärt dig makt; så håll nu vid makt, o Gud, vad du har gjort för oss.

³⁰A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

³⁰I ditt tempel i Jerusalem bäre konungar fram sina skänker åt dig.

³¹Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

³¹Näps odjuret i vassen, tjurarnas hop med deras kalvar, folken, må de ödmjukt hylla dig med sina silverstycken. Ja, han förströr de folk som finna behag i krig.

³²Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

³²De mäktige skola komma hit från Egypten, Etiopien skall skynda hit till Gud, med gåvor i händerna.

³³E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

³³I riken på jorden, sjungen till Guds ära; lovsägen Herren, Sela,

³⁴A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

³⁴honom som far fram på urtidshimlarnas himmel. Ja, där låter han höra sin röst, en mäktig röst.

³⁵Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

³⁵Given Gud makten; över Israel är hans härlighet, och hans makt är i skyarna.

³⁶Fruktansvärd är du, Gud, i din helgedom; Israels Gud, han giver makt och styrka åt sitt folk. Lovad vare Gud!