¹Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

¹För sångmästaren, efter »Liljor»; av David.

²Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

²Fräls mig, Gud; ty vattnen tränga mig inpå livet.

³Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

³Jag har sjunkit ned i djup dy, där ingen botten är; jag har kommit i djupa vatten, och svallet vill fördränka mig.

⁴Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

⁴Jag har ropat mig trött, min strupe är förtorkad; mina ögon försmäkta av förbidan efter min Gud.

⁵Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

⁵Flera än håren på mitt huvud äro de som hata mig utan sak; många äro de som vilja förgöra mig, de som äro mina fiender utan skäl; vad jag icke har rövat, det måste jag gälda.

⁶Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

⁶Du, o Gud, känner min dårskap, och mina skulder äro icke förborgade för dig.

⁷Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

⁷Låt icke i mig dem komma på skam, som förbida dig, Herre, HERRE Sebaot; Låt icke i mig dem varda till blygd, som söka dig, du Israels Gud.

⁸Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

⁸Ty för din skull bär jag smälek, för din skull höljer blygsel mitt ansikte;

⁹Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

⁹främmande har jag blivit för mina bröder och en främling för min moders barn.

¹⁰Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

¹⁰Ty nitälskan för ditt hus har förtärt mig, och dina smädares smädelser hava fallit över mig.

¹¹Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

¹¹Jag grät, ja, min själ grät under fasta, men det blev mig till smälek.

¹²Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

¹²Jag klädde mig i sorgdräkt, men jag blev för dem ett ordspråk.

¹³A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

¹³Om mig tassla de, när de sitta i porten; i dryckeslag göra de visor om mig.

¹⁴Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

¹⁴Men jag kommer med min bön till dig, HERRE, i behaglig tid, genom din stora nåd, o Gud; svara mig i din frälsande trofasthet.

¹⁵Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

¹⁵Rädda mig ur dyn, så att jag icke sjunker ned; låt mig bliva räddad från dem som hata mig och från de djupa vattnen.

¹⁶Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

¹⁶Låt icke vattensvallet fördränka mig eller djupet uppsluka mig; och låt ej graven tillsluta sitt gap över mig.

¹⁷Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

¹⁷Svara mig, HERRE, ty god är din nåd; vänd dig till mig efter din stora barmhärtighet.

¹⁸És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

¹⁸Fördölj icke ditt ansikte för din tjänare, ty jag är i nöd; skynda att svara mig.

¹⁹Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

¹⁹Kom till min själ och förlossa henne; befria mig för mina fienders skull.

²⁰Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

²⁰Du känner min smälek, min skam och blygd; du ser alla mina ovänner.

²¹A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

²¹Smälek har krossat mitt hjärta, så att jag är vanmäktig; jag väntade på medlidande, men där var intet, och på tröstare, men jag fann ingen.

²²Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

²²De gåvo mig galla att äta, och ättika att dricka, i min törst.

²³Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

²³Må deras bord framför dem bliva till en snara och till ett giller, bäst de gå där säkra;

²⁴Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

²⁴må deras ögon förmörkas, så att de icke se; gör deras länder vacklande alltid.

²⁵Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

²⁵Gjut ut över dem din ogunst, och låt din vredes glöd hinna upp dem.

²⁶Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

²⁶Deras gård blive öde, ingen må finnas, som bor i deras hyddor,

²⁷Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

²⁷eftersom de förfölja dem som du själv har slagit och orda om huru de plågas, som du har stungit.

²⁸Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

²⁸Låt dem gå från missgärning till missgärning, och låt dem icke komma till din rättfärdighet.

²⁹Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

²⁹Må de utplånas ur de levandes bok och icke varda uppskrivna bland de rättfärdiga.

³⁰Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

³⁰Men mig som är betryckt och plågad, mig skall din frälsning, o Gud, beskydda.

³¹Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

³¹Jag vill lova Guds namn med sång och upphöja honom med tacksägelse.

³²És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

³²Det skall behaga HERREN bättre än någon tjur, något offerdjur med horn och klövar.

³³Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

³³När de ödmjuka se det, skola de glädja sig; I som söken Gud, edra hjärtan skola leva.

³⁴Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

³⁴Ty HERREN lyssnar till de fattiga och föraktar icke sina fångna.

³⁵Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

³⁵Honom love himmelen och jorden, havet och allt vad som rör sig däri.

³⁶Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

³⁶Ty Gud skall frälsa Sion, han skall bygga upp Juda städer; man skall bo i dem och besitta landet.

³⁷Hans tjänares barn skola få det till arvedel, och de som älska hans namn skola bo däri.