¹Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

¹Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt; låt mig aldrig komma på skam.

²A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

²Rädda mig och befria mig genom din rättfärdighet; böj ditt öra till mig och fräls mig.

³Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

³Var mig en klippa där jag får bo, och dit jag alltid kan fly, du som beskär mig frälsning. Ty du är mitt bergfäste och min borg.

⁴Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

⁴Min Gud, befria mig ur den ogudaktiges våld, ur den orättfärdiges och förtryckarens hand.

⁵Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

⁵Ty du är mitt hopp, o Herre, HERRE, du är min förtröstan allt ifrån min ungdom.

⁶Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

⁶Du har varit mitt stöd allt ifrån moderlivet, ja, du har förlöst mig ur min moders liv; dig gäller ständigt mitt lov.

⁷Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

⁷Jag har blivit såsom ett vidunder för många; men du är min starka tillflykt.

⁸Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

⁸Låt min mun vara full av ditt lov, hela dagen av din ära.

⁹Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

⁹Förkasta mig icke i min ålderdoms tid, övergiv mig ej, när min kraft försvinner.

¹⁰Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

¹⁰Ty mina fiender säga så om mig, och de som vakta på min själ rådslå så med varandra:

¹¹Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

¹¹»Gud har övergivit honom; förföljen och gripen honom, ty det finnes ingen som räddar.»

¹²Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

¹²Gud, var icke långt ifrån mig; min Gud, skynda till min hjälp.

¹³Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

¹³Må de komma på skam och förgås, som stå emot min själ; må de höljas med smälek och blygd, som söka min ofärd.

¹⁴Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

¹⁴Men jag skall alltid hoppas och än mer föröka allt ditt lov.

¹⁵Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

¹⁵Min mun skall förtälja din rättfärdighet, hela dagen din frälsning, ty jag känner intet mått därpå.

¹⁶Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

¹⁶Jag skall frambära Herrens, HERRENS väldiga gärningar; jag skall prisa din rättfärdighet, ja, din allenast.

¹⁷Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

¹⁷Gud, du har undervisat mig allt ifrån min ungdom; och intill nu förkunnar jag dina under.

¹⁸Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

¹⁸Så övergiv mig ej heller, o Gud, i min ålderdom, när jag varder grå, till dess jag får förtälja om din arm för ett annat släkte, om din makt för alla dem som skola komma.

¹⁹Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

¹⁹Din rättfärdighet når till himmelen, o Gud. Du som har gjort så stora ting, o Gud, vem är dig lik?

²⁰A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

²⁰Du som har låtit oss pröva så mycken nöd och olycka, du skall åter göra oss levande och föra oss upp igen du jordens djup.

²¹Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

²¹Ja, låt mig växa till alltmer; och trösta mig igen.

²²Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

²²Så vill ock jag tacka dig med psaltarspel för din trofasthet, min Gud; jag vill lovsjunga dig till harpa, du Israels Helige.

²³Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

²³Mina läppar skola jubla, ty jag vill lovsjunga dig; ja, jubla skall min själ, som du har förlossat.

²⁴Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

²⁴Och min tunga skall hela dagen tala om din rättfärdighet; ty de som sökte min ofärd hava kommit på skam och måst blygas.