¹Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

¹En sång av Asaf. Lyssna, mitt folk, till min undervisning; böjen edra öron till min muns ord.

²Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

²Jag vill öppna min mun till lärorikt tal, uppenbara förborgade ting ifrån fordom.

³A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

³Vad vi hava hört och känna, och vad våra fäder hava förtäljt för oss,

⁴Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁴det vilja vi icke dölja för deras barn; för ett kommande släkte vilja vi förtälja HERRENS lov och hans makt och de under han har gjort.

⁵Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁵Ty han upprättade ett vittnesbörd i Jakob och stiftade en lag i Israel; han påbjöd den för våra fäder, och de skulle kungöra den för sina barn.

⁶Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

⁶Så skulle det bliva kunnigt för ett kommande släkte, för barn som en gång skulle födas, och dessa skulle stå upp och förtälja det för sina barn.

⁷Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

⁷Då skulle de sätta sitt hopp till Gud och icke förgäta Guds verk, utan taga hans bud i akt.

⁸Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁸Och de skulle icke bliva, såsom deras fäder, ett gensträvigt och upproriskt släkte, ett släkte som icke höll sitt hjärta ståndaktigt, och vars ande icke var trofast mot Gud.

⁹Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

⁹Efraims barn, välbeväpnade bågskyttar, vände om på stridens dag.

¹⁰Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

¹⁰De höllo icke Guds förbund, och efter hans lag ville de ej vandra.

¹¹Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹¹De glömde hans gärningar och de under han hade låtit dem se.

¹²Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹²Ja, inför deras fäder hade han gjort under, i Egyptens land, på Soans mark.

¹³Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹³Han klöv havet och lät dem gå därigenom och lät vattnet stå såsom en hög.

¹⁴Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

¹⁴Han ledde dem om dagen med molnskyn, och hela natten med eldens sken.

¹⁵Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

¹⁵Han klöv sönder klippor i öknen och gav dem rikligen att dricka, såsom ur väldiga hav.

¹⁶Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁶Rinnande bäckar lät han framgå ur klippan och vatten flyta ned såsom strömmar.

¹⁷Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁷Likväl syndade de allt framgent mot honom och voro gensträviga mot den Högste, i öknen.

¹⁸És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

¹⁸De frestade Gud i sina hjärtan, i det de begärde mat för sin lystnad.

¹⁹És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

¹⁹Och de talade mot Gud, de sade: »Kan väl Gud duka ett bord i öknen?

²⁰Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

²⁰Se, visst slog han klippan, så att vatten flödade och bäckar strömmade fram, men kan han ock giva bröd eller skaffa kött åt sitt folk?»

²¹Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²¹Så förgrymmades då HERREN, när han hörde det; och eld upptändes i Jakob, jag, vrede kom över Israel,

²²Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

²²eftersom de icke trodde på Gud och ej förtröstade på hans frälsning.

²³És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²³Och han gav befallning åt skyarna i höjden och öppnade himmelens dörrar;

²⁴És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁴han lät manna regna över dem till föda, och korn från himmelen gav han dem.

²⁵Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

²⁵Änglabröd fingo människor äta; han sände dem mat till fyllest.

²⁶Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁶Han lät östanvinden fara ut på himmelen, och genom sin makt förde han sunnanvinden fram.

²⁷És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁷Och han lät kött regna över dem såsom stoft, bevingade fåglar såsom havets sand;

²⁸És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

²⁸han lät det falla ned i sitt läger, runt omkring sin boning.

²⁹Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

²⁹Då åto de och blevo övermätta; han lät dem få vad de hade lystnad efter.

³⁰Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³⁰Men ännu hade de icke stillat sin lystnad, ännu var maten i deras mun,

³¹Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³¹då kom Guds vrede över dem; han sände död bland deras ypperste och slog ned Israels unga män.

³²Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

³²Likväl syndade de alltjämt och trodde icke på hans under.

³³Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³³Då lät han deras dagar försvinna i förgängelse och deras år i plötslig undergång.

³⁴Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁴När han dräpte folket, frågade de efter honom och vände om och sökte Gud.

³⁵És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

³⁵De tänkte då på att Gud var deras klippa, och att Gud den Högste var deras förlossare;

³⁶És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁶och de talade inställsamt för honom med sin mun och skrymtade för honom med sin tunga.

³⁷De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

³⁷Men deras hjärtan höllo sig icke ståndaktigt vid honom, och de voro icke trogna i hans förbund.

³⁸Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁸Dock, han är barmhärtig, han förlåter missgärning, och han vill icke fördärva. Därför avvände han ofta sin vrede och lät ej hela sin förtörnelse bryta fram.

³⁹Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

³⁹Ty han tänkte därpå att de voro kött, en vind som far bort och icke kommer åter.

⁴⁰Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴⁰Huru ofta voro de ej gensträviga mot honom i öknen och bedrövade honom i ödemarken!

⁴¹És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴¹Ja, de frestade Gud allt framgent och förtörnade Israels Helige.

⁴²Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

⁴²De betänkte icke vad hans hand hade uträttat på den tid då han förlossade dem från ovännen,

⁴³Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴³då han gjorde sina tecken i Egypten och sina under på Soans mark.

⁴⁴És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁴Där förvandlade han deras strömmar till blod, så att de ej kunde dricka ur sina rinnande vatten;

⁴⁵Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

⁴⁵han sände bland dem flugsvärmar, som åto dem, och paddor, som voro dem till fördärv.

⁴⁶Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁶Han gav deras gröda åt gräsmaskar och deras arbetes frukt åt gräshoppor;

⁴⁷Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

⁴⁷han slog deras vinträd med hagel och deras fikonträd med hagelstenar;

⁴⁸Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁸han gav deras husdjur till pris åt hagel och deras boskap åt ljungeldar.

⁴⁹Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁴⁹Han sände över dem sin vredes glöd, förgrymmelse och ogunst och nöd, en skara av olycksänglar.

⁵⁰Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵⁰Han gav fritt lopp åt sin vrede; han skonade icke deras själ från döden, utan gav deras liv till pris åt pesten.

⁵¹És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵¹Och han slog allt förstfött i Egypten, kraftens förstling i Hams hyddor.

⁵²Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

⁵²Och han lät sitt folk bryta upp såsom en fårhjord och förde dem såsom en boskapshjord genom öknen.

⁵³És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵³Han ledde dem säkert, så att de icke behövde frukta; men deras fiender övertäcktes av havet.

⁵⁴És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

⁵⁴Och han lät dem komma till sitt heliga land, till det berg som hans högra hand hade förvärvat.

⁵⁵És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁵Han förjagade hedningarna för dem och gav dem deras land till arvslott och lät Israels stammar bo i deras hyddor.

⁵⁶De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

⁵⁶Men i sin gensträvighet frestade de Gud den Högste och höllo icke hans vittnesbörd;

⁵⁷Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁷de veko trolöst tillbaka, de såsom deras fäder, de vände om, lika en båge som sviker.

⁵⁸Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁸De förtörnade honom med sina offerhöjder och retade honom genom sina beläten.

⁵⁹Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁵⁹Gud förnam det och vart förgrymmad och förkastade Israel med harm.

⁶⁰És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶⁰Och han försköt sin boning i Silo, det tält han hade slagit upp bland människorna;

⁶¹Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

⁶¹han gav sin makt i fångenskap och sin ära i fiendehand.

⁶²És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

⁶²Ja, han gav sitt folk till pris åt svärdet, och på sin arvedel förgrymmades han.

⁶³Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶³Deras unga män förtärdes av eld, och deras jungfrur blevo utan brudsång.

⁶⁴Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁴Deras präster föllo för svärd, och inga änkor kunde hålla klagogråt.

⁶⁵Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

⁶⁵Då vaknade Herren såsom ur en sömn, han reste sig, lik en hjälte som hade legat dövad av vin.

⁶⁶És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁶Och han slog sina ovänner tillbaka, evig smälek lät han komma över dem.

⁶⁷Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁷Han förkastade ock Josefs hydda och utvalde icke Efraims stam.

⁶⁸Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁸Men han utvalde Juda stam, Sions berg, som han älskade.

⁶⁹És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

⁶⁹Och han byggde sin helgedom hög såsom himmelen, fast såsom jorden, som han har grundat för evigt.

⁷⁰És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

⁷⁰Och han utvalde sin tjänare David och tog honom ifrån fårhjordens fållor.

⁷¹A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

⁷¹Ja, ifrån fåren hämtade han honom och satte honom till en herde för Jakob, sitt folk, och för Israel, sin arvedel.

⁷²És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

⁷²Och han var deras herde med redligt hjärta och ledde dem med förståndig hand.