¹Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

¹För sångmästaren, till Jedutun; av Asaf; en psalm.

²Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

²Jag vill höja min röst till Gud och ropa; jag vill höja min röst till Gud, för att han må lyssna till mig.

³Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

³På min nöds dag söker jag Herren; min hand är utsträckt om natten och förtröttas icke; min själ vill icke låta trösta sig.

⁴Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

⁴Jag vill tänka på Gud och klaga; jag vill utgjuta mitt bekymmer, ty min ande försmäktar. Sela.

⁵Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

⁵Mina ögonlock håller du öppna; jag är full av oro och kan icke tala.

⁶Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

⁶Jag tänker på forntidens dagar, på år som längesedan hava gått.

⁷Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

⁷Jag vill om natten komma ihåg mitt strängaspel; i mitt hjärta vill jag utgjuta mitt bekymmer, och min ande skall eftersinna.

⁸Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

⁸Skall då Herren förkasta evinnerligen och ingen nåd mer bevisa?

⁹Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

⁹Är det då ute med hans godhet för beständigt, har hans ord blivit till intet för alla tider?

¹⁰Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

¹⁰Har Gud förgätit att vara nådig eller i vrede tillslutit sin barmhärtighet? Sela.

¹¹És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

¹¹Jag svarar: Nej, detta är min plågas tid, den Högstes högra hand är ej såsom förr.

¹²Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

¹²Jag vill prisa HERRENS gärningar, ja, jag vill tänka på dina fordomtima under;

¹³És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

¹³jag vill begrunda alla dina gärningar och eftersinna dina verk.

¹⁴Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

¹⁴Gud, i helighet går din väg; vem är en gud så stor som Gud?

¹⁵Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

¹⁵Du är Gud, en Gud som gör under; du har uppenbarat din makt bland folken.

¹⁶Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

¹⁶Med väldig arm förlossade du ditt folk, Jakobs och Josefs barn. Sela.

¹⁷Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

¹⁷Vattnen sågo dig, och Gud, vattnen sågo dig och våndades, själva djupen darrade.

¹⁸A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

¹⁸Molnen göto ut strömmar av vatten, skyarna läto höra sin röst, och dina pilar foro omkring.

¹⁹Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

¹⁹Ditt dunder ljöd i stormvirveln, ljungeldar lyste upp jordens krets, jorden darrade och bävade.

²⁰Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

²⁰Genom havet gick din väg, din stig genom stora vatten, och dina fotspår fann man icke.

²¹Så förde du ditt folk såsom en hjord genom Moses och Arons hand.