¹Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

¹För sångmästaren, till Gittít; av Asaf.

²Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

²Höjen glädjerop till Gud, vår starkhet, höjen jubel till Jakobs Gud.

³Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.

³Stämmen upp lovsång och låten pukor ljuda, ljuvliga harpor tillsammans med psaltare.

⁴Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

⁴Stöten i basun vid nymånaden, vid fullmånen, på vår högtidsdag.

⁵Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

⁵Ty detta är en stadga för Israel, en Jakobs Guds rätt.

⁶Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.

⁶Det bestämde han till ett vittnesbörd i Josef, när han drog ut mot Egyptens land. Jag hör ett tal som är mig nytt:

⁷Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

⁷»Jag lyfte bördan från hans skuldra, hans händer blevo fria ifrån lastkorgen.

⁸A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

⁸I nöden ropade du, och jag räddade dig; jag svarade dig, höljd i tordön, jag prövade dig vid Meribas vatten. Sela.

⁹Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

⁹Hör, mitt folk, och låt mig varna dig; Israel, o att du ville höra mig!

¹⁰Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!

¹⁰Hos dig skall icke finnas någon annan gud, och du skall ej tillbedja någon främmande gud.

¹¹Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

¹¹Jag är HERREN, din Gud, som har fört dig upp ur Egyptens land; låt din mun vitt upp, så att jag får uppfylla den.

¹²De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

¹²Men mitt folk ville ej höra min röst, och Israel var mig icke till viljes.

¹³Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

¹³Då lät jag dem gå i deras hjärtans hårdhet, det fingo vandra efter sina egna rådslag.

¹⁴Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

¹⁴O att mitt folk ville höra mig, och att Israel ville vandra på mina vägar!

¹⁵Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

¹⁵Då skulle jag snart kuva deras fiender och vända min hand mot deras ovänner.

¹⁶Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]

¹⁶De som hata HERREN skulle då visa honom underdånighet, och hans folks tid skulle vara evinnerligen.

¹⁷Och han skulle bespisa det med bästa vete; ja, med honung ur klippan skulle jag mätta dig.»