¹Dávid imádsága.

¹En bön av David. HERRE, böj till mig ditt öra och svara mig, ty jag är betryckt och fattig.

²Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.

²Bevara min själ, ty jag är from; du min Gud, fräls din tjänare, som förtröstar på dig.

³Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!

³Var mig nådig, o Herre, ty hela dagen ropar jag till dig.

⁴Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.

⁴Gläd din tjänares själ, ty till dig, Herre, upplyfter jag min själ.

⁵Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.

⁵Ty du, o Herre, är god och förlåtande och stor i nåd mot alla som åkalla dig.

⁶Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!

⁶Lyssna, HERRE, till mitt bedjande, och akta på mina böners ljud.

⁷Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

⁷På min nöds dag åkallar jag dig, ty du skall svara mig.

⁸Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

⁸Ingen är dig lik bland gudarna, Herre, och intet är såsom dina verk.

⁹Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.

⁹Hedningarna, som du har gjort, skola alla komma och tillbedja inför dig, Herre, och skola ära ditt namn.

¹⁰Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

¹⁰Ty du är stor, och du gör stora under; du allena är Gud.

¹¹Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.

¹¹Visa mig, HERRE, din väg; jag vill vandra i din sanning. Behåll mitt hjärta vid det ena att jag fruktar ditt namn.

¹²Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!

¹²Då vill jag tacka dig, Herre, min Gud, av allt mitt hjärta och ära ditt namn evinnerligen;

¹³Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

¹³ty din nåd är stor över mig, och du räddar min själ ur dödsrikets djup.

¹⁴Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.

¹⁴Gud, fräcka människor hava rest sig upp mot mig, och våldsverkarnas hop står efter mitt liv; de hava icke dig för ögonen.

¹⁵De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!

¹⁵Men du, Herre, är en barmhärtig och nådig Gud, långmodig och stor i mildhet och trofasthet.

¹⁶Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!

¹⁶Vänd dig till mig och var mig nådig, giv åt din tjänare din makt, och fräls din tjänarinnas son.

¹⁷Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

¹⁷Gör ett tecken med mig, så att det går mig väl; och må de som hata mig se med blygd att du, o HERRE, hjälper mig och tröstar mig.