¹Az Ezrahita Ethán tanítása.

¹En sång av esraiten Etan.

²Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

²Jag vill sjunga om HERRENS nådegärningar evinnerligen; jag vill låta min mun förkunna din trofasthet, från släkte till släkte.

³Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

³Ja, jag säger: För evig tid skall nåd byggas upp; i himmelen, där befäster du din trofasthet.

⁴Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

⁴»Jag har slutit ett förbund med min utvalde, med ed har jag lovat min tjänare David:

⁵Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

⁵'Jag skall befästa din säd för evig tid och bygga din tron från släkte till släkte.'» Sela.

⁶És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

⁶Av himlarna prisas dina under, o HERRE, och i de heligas församling din trofasthet.

⁷Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

⁷Ty vilken i skyn kan liknas vid HERREN, vilken bland Guds söner kan aktas lik HERREN?

⁸Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

⁸Ja, Gud är mycket förskräcklig i de heligas råd och fruktansvärd utöver alla som äro omkring honom.

⁹Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

⁹HERRE, härskarornas Gud, vem är dig lik? Stark är HERREN; och din trofasthet är runt omkring dig.

¹⁰Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

¹⁰Du är den som råder över havets uppror; när dess böljor resa sig, stillar du dem.

¹¹Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

¹¹Du krossade Rahab, så att han låg lik en slagen; med din mäktiga arm förströdde du dina fiender.

¹²Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

¹²Din är himmelen, din är ock jorden; du har grundat jordens krets med allt vad därpå är.

¹³Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

¹³Norr och söder, dem har du skapat; Tabor och Hermon jubla i ditt namn.

¹⁴A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

¹⁴Du har en arm med hjältekraft, mäktig är din hand, hög är din högra hand.

¹⁵Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

¹⁵Rättfärdighet och rätt äro din trons fäste, nåd och sanning stå inför ditt ansikte.

¹⁶Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

¹⁶Saligt är det folk som vet vad jubel är, de som vandra, o HERRE, i ditt ansiktes ljus.

¹⁷A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

¹⁷I ditt namn fröjda de sig alltid, och genom din rättfärdighet upphöjas de.

¹⁸Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

¹⁸Ty du är deras starkhet och prydnad, och genom din nåd upphöjer du vårt horn.

¹⁹Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

¹⁹Ty han som är vår sköld tillhör HERREN, vår konung tillhör Israels Helige.

²⁰Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

²⁰På den tiden talade du i en syn till dina fromma och sade: »Jag har lagt hjälp i en hjältes hans, jag har upphöjt en yngling ur folket.

²¹Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

²¹Jag har funnit min tjänare David och smort honom med min helig olja.

²²A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

²²Min hand skall stadigt vara med honom, och min arm skall styrka honom.

²³Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

²³Ingen fiende skall oförtänkt komma över honom, och ingen orättfärdig skall förtrycka honom;

²⁴Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

²⁴nej, jag skall krossa hans ovänner framför honom, och jag skall hemsöka dem som hata honom.

²⁵És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

²⁵Min trofasthet och min nåd skola vara med honom, och i mitt namn skall hans horn varda upphöjt.

²⁶És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

²⁶Jag skall lägga havet under hans hand och strömmarna under hans högra hand.

²⁷Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

²⁷Han skall kalla mig så: 'Du min fader, min Gud och min frälsnings klippa.'

²⁸Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

²⁸Ja, jag skall göra honom till den förstfödde, till den högste bland konungarna på jorden.

²⁹Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

²⁹Jag skall bevara min nåd åt honom evinnerligen, och mitt förbund med honom skall förbliva fast.

³⁰És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

³⁰Jag skall låta hans säd bestå till evig tid, och hans tron, så länge himmelen varar.

³¹Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

³¹Om hans barn övergiva min lag och icke vandra efter mina rätter,

³²Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

³²om de bryta mot mina stadgar och icke hålla mina bud,

³³Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

³³då skall jag väl hemsöka deras överträdelse med ris och deras missgärning med plågor,

³⁴De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

³⁴men min nåd skall jag ej taga ifrån honom, och jag skall icke svika i trofasthet.

³⁵Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

³⁵Jag skall icke bryta mitt förbund, och vad mina läppar hava talat skall jag ej förändra.

³⁶Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

³⁶En gång har jag svurit det vid min helighet, och mitt löfte till David skall jag icke bryta.

³⁷Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

³⁷Hans säd skall förbliva evinnerligen och hans tron inför mig så länge som solen;

³⁸Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

³⁸såsom månen skall den bestå evinnerligen. Och trofast är vittnet i skyn.» Sela.

³⁹De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

³⁹Men nu har du förkastat och förskjutit din smorde och handlat i vrede mot honom.

⁴⁰Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

⁴⁰Du har upplöst förbundet med din tjänare, du har oskärat hans krona och kastat den ned till jorden.

⁴¹Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

⁴¹Du har brutit ned alla hans murar, du har gjort hans fästen till spillror.

⁴²Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

⁴²Alla som gå vägen fram plundra honom, han har blivit till smälek för sina grannar.

⁴³Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

⁴³Du har upphöjt hans ovänners högra hand och berett alla hans fiender glädje.

⁴⁴Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

⁴⁴Ja, du har låtit hans svärdsegg vika tillbaka och icke hållit honom uppe i striden.

⁴⁵Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

⁴⁵Du har gjort slut på hans glans och slagit hans tron till jorden.

⁴⁶Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

⁴⁶Du har förkortat hans ungdoms dagar, du har höljt honom med skam. Sela.

⁴⁷Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

⁴⁷Huru länge, o HERRE, skall du så alldeles fördölja dig? Huru länge skall din vrede brinna såsom eld?

⁴⁸Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

⁴⁸Tänk på huru kort mitt liv varar, och huru förgängliga du har skapat alla människors barn.

⁴⁹Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

⁴⁹Ty vilken är den man som får leva och undgår att se döden? Vem räddar din själ från dödsrikets våld? Sela.

⁵⁰Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

⁵⁰Herre, var äro din forna nådegärningar, vad du lovade David med ed i din trofasthet.

⁵¹Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

⁵¹Tänk, Herre, på dina tjänares smälek, på vad jag måste fördraga av alla de många folken;

⁵²A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

⁵²tänk på huru dina fiender smäda, o HERRE, huru de smäda din smordes fotspår. ----

⁵³Lovad vare HERREN evinnerligen! Amen, Amen. Fjärde boken