¹Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

¹En bön av gudsmannen Mose. Herre, du har varit vår tillflykt från släkte till släkte.

²Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

²Förrän bergen blevo till och du frambragte jorden och världen, ja, från evighet till evighet är du, o Gud.

³Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

³Du låter människorna vända åter till stoft, du säger: »Vänden åter, I människors barn.»

⁴Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

⁴Ty tusen år äro i dina ögon såsom den dag som förgick i går; ja, de äro såsom en nattväkt.

⁵Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

⁵Du sköljer dem bort; de äro såsom en sömn. Om morgonen likna de gräset som frodas;

⁶Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

⁶det blomstrar upp och frodas om morgonen, men om aftonen torkar det bort och förvissnar.

⁷Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

⁷Ty vi förgås genom din vrede, och genom din förtörnelse ryckas vi plötsligt bort.

⁸Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

⁸Du ställer våra missgärningar inför dig, våra förborgade synder i ditt ansiktes ljus.

⁹Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

⁹Ja, alla våra dagar försvinna genom din förgrymmelse, vi lykta våra år såsom en suck.

¹⁰A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

¹⁰Vårt liv varar sjuttio år eller åttio år, om det bliver långt; och när det är som bäst, är det möda och fåfänglighet, ty det går snart förbi, likasom flöge vi bort.

¹¹Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

¹¹Vem besinnar din vredes makt och din förgrymmelse, så att han fruktar dig?

¹²Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

¹²Lär oss betänka huru få våra dagar äro, för att vi må undfå visa hjärtan.

¹³Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

¹³HERRE, vänd åter. Huru länge dröjer du? Förbarma dig över dina tjänare.

¹⁴Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

¹⁴Mätta oss med din nåd, när morgonen gryr, så att vi få jubla och vara glada i alla våra livsdagar.

¹⁵Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

¹⁵Giv oss glädje så många dagar som du har plågat oss, så många år som vi hava lidit olycka.

¹⁶Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

¹⁶Låt dina gärningar uppenbaras för dina tjänare och din härlighet över deras barn.

¹⁷És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

¹⁷Och HERRENS, vår Guds, ljuvlighet komme över oss. Må du främja för oss våra händers verk; ja, våra händers verk främje du.