1Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
1Du hämndens Gud, o HERRE, du hämndens Gud, träd fram i glans.
2Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
2Res dig, du jordens domare, vedergäll de högmodiga vad de hava gjort.
3A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
3Huru länge skola de ogudaktiga, o HERRE, huru länge skola de ogudaktiga triumfera?
4Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
4Deras mun flödar över av fräckt tal; de förhäva sig, alla ogärningsmännen.
5A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
5Ditt folk, o HERRE, krossa de, och din arvedel förtrycka de.
6Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
6Änkor och främlingar dräpa de, och faderlösa mörda de.
7És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
7Och de säga: »HERREN ser det icke, Jakobs Gud märker det icke.»
8Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
8Märken själva, I oförnuftiga bland folket; I dårar, när kommen I till förstånd?
9A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
9Den som har planterat örat, skulle han icke höra? Den som har danat ögat, skulle han icke se?
10A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
10Den som håller hedningarna i tukt, skulle han icke straffa, han som lär människorna förstånd?
11Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
11HERREN känner människornas tankar, han vet att de själva äro fåfänglighet.
12Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
12Säll är den man som du, HERRE, undervisar, och som du lär genom din lag,
13Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
13för att skaffa honom ro för olyckans dagar, till dess de ogudaktigas grav varder grävd.
14Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
14Ty HERREN förskjuter icke sitt folk, och sin arvedel övergiver han icke.
15Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
15Nej, rättfärdighet skall åter gälla i rätten, och alla rättsinniga skola hålla sig därtill.
16Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
16Vem står upp till att försvara mig mot de onda, vem bistår mig mot ogärningsmännen?
17Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
17Om HERREN icke vore min hjälp, så bodde min själ snart i det tysta.
18Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
18När jag tänkte: »Min fot vacklar», då stödde mig din når, o HERRE:
19Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
19När jag hade mycket bekymmer i mitt hjärta, då gladde din tröst min själ.
20Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
20Kan fördärvets domarsäte hava gemenskap med dig, det säte där man över våld i lagens namn,
21Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
21där de tränga den rättfärdiges själ och fördöma oskyldigt blod?
22De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
22Men HERREN bliver för mig en borg, min Gud bliver min tillflykts klippa.
23És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.
23Och han låter deras fördärv vända tillbaka över dem och förgör dem för deras ondskas skull. Ja, HERREN, vår Gud, förgör dem.