¹Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.

¹«ДАР он замон Малакути Осмон монанди даҳ бокирае хоҳад буд, ки чароғҳои худро бардошта, ба пешвози домод берун рафтанд;

²Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

²«Аз онҳо панҷ нафар доно ва панҷ нафар нодон буданд;

³A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;

³«Нодонон чароғҳои худро гирифтанд, вале бо худ равған нагирифтанд;

⁴Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.

⁴«Лекин доноён бо чароғҳои худ дар зарфҳо низ равған гирифтанд;

⁵Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

⁵«Чун домод дер монд, ҳама пинак рафта, хуфтанд.

⁶Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!

⁶«Ва дар нисфи шаб овозе баланд шуд: "Инак, домод меояд, ба пешвози вай берун оед".

⁷Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat.

⁷«Он гоҳ ҳамаи он бокираҳо бархоста, чароғҳои худро тайёр карданд.

⁸A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

⁸«Ва нодонон ба доноён гуфтанд: "Аз равғани худ ба мо диҳед, зеро чароғҳои мо хомӯш мешавад".

⁹Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

⁹«Аммо доноён дар ҷавоб гуфтанд: "Не, мабодо барои мо ва шумо камй кунад; беҳтар аст, ки шумо назди фурӯшандагон рафта, барои худ бихаред".

¹⁰Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó.

¹⁰«Ва ҳангоме ки онҳо барои харидан рафтанд, домод омад, ва онҳое ки тайер буданд, бо вай ба тӯи арӯсӣ даромаданд, ва дар баста шуд.

¹¹Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

¹¹«Баъд аз он, бокираҳои дигар низ омада, гуфтанд: "ЭЙ оғо! Эй оғо! Ба мо воз кун".

¹²Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.

¹²«Лекин вай дар ҷавоби онҳо гуфт: "Ба ростй ба шумо мегӯям: шуморо намешиносам".

¹³Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.

¹³«Пас, бедор бошед, зеро намедонед, ки Писари Одам дар кадом рӯз ва кадом соат меояд.

¹⁴Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

¹⁴«Зеро монанди касест, ки ба сафари дур рафтанй шуда, ғуломони худро талабид ва молу мулкашро ба онҳо супурд:

¹⁵És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.

¹⁵«Ба яке панҷ талант, ба дигаре ду, ба сеюмӣ як, яъне ба ҳар кадом алоқадри ҳолаш дода, дарҳол ба сафар рафт.

¹⁶Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

¹⁶«Он ки панҷ талант гирифта буд, рафта ба тиҷорат машғул шуд ва панҷ таланти дигар фоида кард;

¹⁷Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.

¹⁷«Ҳамчунин он ки ду талант гирифта буд, ду таланти дигар ба даст овард;

¹⁸A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.

¹⁸«Лекин он ки як талант гирифта буд, рафта заминро канд ва пули огои худро пинҳон кард.

¹⁹Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

¹⁹«Пас аз муддати дуру дарозе оғои он ғуломон омада, аз онҳо ҳисобот талаб кард.

²⁰És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

²⁰«Он ки панҷ талант гирифта буд, панҷ таланти дигарро ҳам оварда, гуфт: "Эй оғо! Ту ба ман панҷ талант дода будӣ; инак, бо онҳо панҷталанти дигар ба даст овардам".

²¹Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

²¹«Оғояш ба вай гуфт: "Офарин, эй ғуломи нек ва мӯътамад! Ту дар чизи андак мӯътамад будӣ, туро бар чизҳои бисьёр бигуморам; ба шодии оғои худ шарик шав".

²²Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

²²«Ҳамчунин он ки ду талант гирифта буд, назди вай омада, гуфт: "Эй оғо! Ту ба ман ду талант дода будӣ; инак, бо онҳо ду таланти дигар ба даст овардам".

²³Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

²³«Оғояш ба вай гуфт: "Офарин, эй ғуломи нек ва мӯътамад! Ту дар чизи андак мӯътамад будй, туро бар чизҳои бисьёр бигуморам; ба шодии оғои худ шарик шав".

²⁴Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

²⁴«Пас он ки як талант гирифта буд, назди вай омада, гуфт: "Эй оғо! Чун медонистам, ки ту марди сахтгире ҳастӣ, аз ҷое ки накоштаӣ, медаравӣ, ва аз ҷое ки напошидаӣ, ҷамъ мекунӣ;

²⁵Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

²⁵"Бинобар ин тарсидам ва рафта таланти худро дар замин пинҳон кардам; инак, моли ту ин ҷост".

²⁶Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

²⁶«Оғояш дар ҷавоби вай гуфт: "Эй ғуломи шарир ва танбал! Ту медонистй, ки ман аз ҷое ки накоштаам, медаравам, ва аз ҷое ки напошидаам, ҷамъ мекунам;

²⁷El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

²⁷"Аз ин рӯ ту мебоист пули маро ба саррофон медодӣ, ва ман омада, пули худро бо фоидааш мегирифтам;

²⁸Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

²⁸"Пас он талантро аз вай гирифта, ба касе ки даҳ талант дорад, бидиҳед.

²⁹Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

²⁹"Зеро ҳар кӣ дорад, ба вай дода ва афзуда шавад; лекин ҳар кй надорад, аз вай он чи низ дорад, гирифта шавад;

³⁰És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

³⁰"Ва он ғуломи нобакорро ба зулмоти берун бароварда партоед: дар он ҷо гирья ва ғиҷирроси дандон хоҳад буд".

³¹Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe.

³¹«Лекин вақге ки Писари Одам дар ҷалоли Худ бо ҳамаи фариштагони муқаддас меояд, он гоҳ бар таҳти ҷалоли Худ хоҳад нишаст,

³²És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.

³²«Ва ҳамаи халқҳо дар назди Ӯ ҷамъ хоҳанд шуд; ва онҳоро аз якдигар ҷудо хоҳад кард, мисли чӯпоне ки гӯсфандонро аз бузҳо ҷудо мекунад;

³³És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja.

³³«Ва гӯсфандонро ба тарафи рост ва бузҳоро ба тарафи чапи Худ ҷой хоҳад дод.

³⁴Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

³⁴«Он гоҳ Подшоҳ ба онҳое ки ба тарафи рости Ӯ ҳастанд, хоҳад гуфт: "Биёед, ш баракатьёфтагон аз Падари Ман, Малакутеро, ки аз ибтидои офариниши олам барои шумо муҳайё шудааст, мерос бигиред:

³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

³⁵«Зеро ки гурусна будам, ба Ман хӯрок додед; ташна будам, ба Ман об додед; гариб будам, Маро пазируфтед;

³⁶Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

³⁶«Бараҳна будам, Маро пӯшондед; бемор будам, Маро иёдат кардед; дар зиндон будам, ба дидани Ман омадед".

³⁷Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

³⁷«Он гоҳ одилон дар ҷавоб хоҳанд гуфт: "Худовандо! Кай Туро гурусна дидему хӯрок додем? Е ташна дидему об додем?

³⁸És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

³⁸"Кай Туро ғариб дидему пазируфтем? Ё бараҳна дидему пӯшондем?

³⁹Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

³⁹"Кай Туро бемор ё маҳбус дидему ба дидани Ту омадем?"

⁴⁰És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.

⁴⁰«Ва Подшоҳ дар ҷавоби онҳо хоҳад гуфт: "Ба ростй ба шумо мегӯям: он чи ба яке аз ин бародарони хурдтарини Ман кардаед, ба Ман кардаед".

⁴¹Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett.

⁴¹«Он гоҳ ба онҳое ки ба тарафи чапи Ӯ ҳастанд, хоҳад гуфт: "Эй малъунон, аз Ман дур шавед ва ба оташи ҷовидоние ки барои иблис ва фариштагони вай муҳайё шудааст, биравед:

⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

⁴²"Зеро ки гурусна будам, ба Ман хӯрок надодед; ташна будам, ба Ман об надодед;

⁴³Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

⁴³"Ғариб будам, Маро напазируфтед; бараҳна будам, Маро напӯшондед; бемор ва маҳбус будам, ба иёдати Ман наомадед".

⁴⁴Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

⁴⁴«Онҳо низ дар ҷавоби Ӯ хоҳандгуфт: "Худовандо! Кай Туро гурусна, ё ташна, ё ғариб, ё бараҳна, ё бемор, ё маҳбус дидему ба Ту хизмат накардем?"

⁴⁵Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

⁴⁵«Он гоҳ дар ҷавоби онҳо хоҳад гуфт: "Ба ростӣ ба шумо мегӯям: он чи шумо ба яке аз ии хурдтаринҳо накардаед, ба Ман накардаед".

⁴⁶És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

⁴⁶«Ва онҳо ба азоби ҷовидонӣ хоҳанд рафт, вале одилон - ба ҳаёти ҷовидонй».